Epilógus

Sophie

Egymást ölelve, összegabalyodva a takaró fogságában ébredtünk fel a kora reggeli órákban. Luke karjai feszesen, még is óvatosan ölelték át testem. Hasamra ujjaival kis köröket rajzolgatott, aminek következtében elmosolyodtam. Kezemet övére simítottam, s egybefűztem ujjainkat. Ajkait fedetlen vállamra nyomta, gyengéd csókot hagyva maga után, majd nyakamba fúrta arcát. Melegség átjárta a testemet. Szembe fordultam vele, s közelebb bújtam hozzá. 

- Jó reggelt, szépségem - hangja álmosan csengett. 

- Még aludhatok? - fúrtam arcomat válla és a nyaka közötti hajlatba. 

- Délre kell odaérnünk - simította végig arcomon. - Lassan készülődnünk kellene. 

- Fáradt vagyok - öleltem át derekánál foga. 

Szorosan hunytam le továbbra is szemhéjaimat. Mélyen szívtam magamba bódító illatát, s helyeztem magam kényelmesebben el. Rengeteg mindenen mentünk keresztül, amely dolgok jelentőségteljesek voltak kapcsolatunkra. Sikerült megismernem Luke szüleit, akik minden rossz gondolatom ellenére, kellő szeretettel fogadtak. Édesapjának volt némi ellenszenve irántam, hogy nincs diplomám, és véleménye szerinti tisztességes munkám, ám Lucas azonnal védelmemre kelt. Az idő elteltével, többször is közös ebéd, vagy vacsorameghíváson vettünk részt, ahol is sokkal jobban megismertük egymást. Mára már sikerként könyvelem el, hogy elfogadtak, s megszerettem. 

Lucas-al három éve alkotunk már egy párt, és remélem, hogy még jó sokáig így is marad ez a szoros kötelék kettőnk között. Nagyon ragaszkodóak vagyunk. Amikor az egyikünk tovább dolgozik, megvárjuk ébren, hogy együtt térhessünk nyugovóra. Legtöbb alkalommal én végzek előbb, és akkor van időm még egy könnyed vacsorát is megalkotni, amiért Luke mindig nagyon hálás.
- Merre járnak a gondolataid? - motyogta, miközben ujját végighúzta gerincem vonalán.
- Egyáltalán nem fontos - pillantottam fel rá.
- Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem? - simított végig arcomon, mire aprót bólintottam. - Szeretlek - hajolt le egy rövid csókra.
- Tudom - kuncogtam.
- Általában erre azt mindjárt az emberek, hogy én is.
- Valóban? - támasztottam meg állam fedetlen mellkasán.
- Ne szemtelenkedj - fordított hirtelen maga alá, ügyelve arra, hogy ne nehezedjen rám.
- Mit fogsz tenni? - pislogtam rá ártatlanul, mire mosolya szélesebb lett, s ajkai bekebelezték enyémét.

****

Gyors zuhany után már mind a ketten igyekeztünk mielőbb elkészülni. Sminket csak minimálisat tettem fel, míg szőke tincseimet hajvasalóm segítségével göndörré formáltam. Fehérneműben sétáltam vissza a hálóba, ahol is magamra vettem a már kikészített ruháimat. Egy perc alatt kaphattam fel a két lenge anyagot, de Lucas tekintete még is végig perzselte bőrömet.
- Kibámultad magad? - fordultam felé.
- Még eltudnálak nézni - szüntette meg pár lépéssel a közöttünk lévő távolságot. - Csodásan nézel ki - simította tenyerét hasamra.
- Örülök, hogy tetszem - nyomtam rövid csókot ajkára, és kisasszéztam a fürdőbe.
Ékszereimet felaggattam magamra, míg az utolsó simitásokat is elvégeztem. Nappaliba igyekeztem, ahol is Luke már készen várt rám. Szekrényből előkerestem fekete cipőmet, és sietve bújtattam bele lábfejeimet.
- Bébi, ugye nem ebben szeretnél jönni? - állt meg előttem Luke.
- Mi a baj vele? - néztem le cipőimre.
- Véletlenül sem szeretném, ha kitörnéd a nyakad.
- Eddig nem érdekelt, ha ilyenekben járkáltam - vettem magamhoz táskámat.
- Tudod, hogy most miért is féltelek jobban.
- Szóval eddig törhettem volna bármimet is? - néztem rá komolyan, pár a mosoly a szám szélén lapult.
- Bolondságokat beszélsz - nyomott orromra egy puszit, majd kézen fogott. - El fogunk késni.
És mint minden vasárnap, ezen a napon is kissé megkésve indultunk el Luke szülei házába. Mind a ketten tudtuk, hogy ez teljesen más ebéd lesz, hiszen fontos bejelentenivalónk van...

Vége...

24.rész*Minden a legnagyobb rendben

Sophie 

Mosollyal az arcomon öleltem meg Gemma-t. Rég találkoztunk már, és gondolni se mertem volna, hogy ő lesz a meglepetésem. Boldog voltam, hogy kibékültünk Luke-al, s azért is, mert Gemma jelen volt, és nyugodtan félrevonultan tudtunk csajos dolgokról beszélgetni. Hiába volt igen kevés a találkozásunk, még is valamilyen oknál fogva közel éreztem magamhoz. Legjobb barátnőm még mindig Lucy, még is valami szoros köteléket érzek új barátnőm iránt. 

Kis sétálás után leültünk egy pavilon előtti asztalhoz, ahol is mind a ketten rendeltünk egy - egy hűsítő italt. Szerencsénkre hamar meg is érkezett a számára narancsos, számomra pedig epres dzsúsz. 

- Na, de mesélj, mi van veletek? - mosolyogva érdeklődött. 

- Tegnap megkért, hogy költözzünk össze. 

- Igen, erről tudok. Viszont az érdekelne, hogy mi is volt az a kis összerezdülésetek. Ash nem igazán tudta megmondani pontosan, hogy mi is történt közöttetek. 

- Ez eléggé hosszú, és visszagondolta őrültség is, talán - vallottam be..

- Én még is tudni szeretném. Tudom, hogy nehéz az ilyenről beszélni, főleg, ha a gondolataid csaptak be, de muszáj beszélned róla. Neked is jót fog tenni. Ha most még nem is érzed, hogy megszeretnéd osztani velem, nem kell. Csupán tudd, hogy itt vagyok, és számíthatsz rám. 

- Köszönöm, Gem - hálálkodtam. 

- Tudod nagyon sokat jelentesz neki. Sokkal többet, mint azt hinnéd. 

- Olyan rejtélyesen fogalmazol. Ashton is csak körvonalasan írta le, hogy valamit tudnom kell Luke-ról, de ő magának kell elmondania.
- Valóban így is van, de majd Ő elmondja - próbált nyugtatni.
- És, ha még sem? Esetleg hagy továbbra is sötétségben tapogatózni?
- Bízzál benne - hangja nyugodt, s természetes volt. - Azt megígérhetem neked, hogy ő bízik benned.
- Hát eléggé érdekes lenne, ha nem azt tenné - nevettem fel.
- Féltékeny vagy valakire? - szűrte le.
- Amint hazaértünk a kis utazásunkról, egyből magamra hagyott. Ezt párszor elkövette - nevettem el magam keserűen. - Volt egy olyan alkalom, amit együtt töltöttünk, majd egy telefont kapott, és már rohant is. Otthagyott.
- Tudomásom szerint te raktad ki.
- Úr isten, mindent elmond Ashton-nak?
- Nem, neki nem, de nekem igen. Természetesen finoman közölt csak pár információt, ne ess kétségbe. Szüksége volt arra, hogy egy nőnemű mondja el a véleményt. Ezen kívül semmi mást nem tudok. Ezért is téged kérdeztelek. - vallotta be.
- Végig olyan érzésem volt - kezdtem, de egyből közbeszólt.
- Megcsalt - fejezte be Gemma helyettem a mondatot. - Butaság, őrültség. Ismerem Lucast jó ideje. Sok mindennek lehet nevezni, de hazugnak és képmutatónak nem. Őszinte az emberekkel, még ha kicsit ferdít is a dolgon, amit csak is annak lehet köszönni, hogy valamit biztosan tervez. Egyébként meg a hűség mintaképe.
- Megnyugtattál.
- Mertem remélni - ivott bele italába, majd folytatta. - Egyébként pontosan tudatában volt annak, hogy akkor a telefon miatt, ilyen gondolatok támadtak fel benned.
- Túl jól ismer - vontam vállat.
- Ahogyan Te is őt. Hidd el, azt hittem, hogy senkit sem fog közel engedni magához egy jó ideig, amíg fel nem épül lelkileg, valamiért még is benned megbízott már az első pillanattól kezdve.
- Szerinted mikor fog beavatni a múltjába?
- Ő maga is abban reménykedik, hogy mielőbb sor kerül rá - biztatott. - Na de mesélj, milyen az együttélés? - mosolya boldogsággal töltött fel.
- Őrültség - nevettem vidáman. - Egyszerűen még mindig szokom a gondolatot, hogy vele fogok élni.
- Ha bele gondolsz már jó ideje együtt éltek - világított rá az utazásunkon történtekre.
- Igen tudom, de még mindig vannak benne kételyek, hogy helyes e amit teszünk. Alig ismerjük még egymást, és a családját se ismerem. Mi van, ha nem fognak kedvelni, és ez ki is készíti a kapcsolatunk? Félek, hogy mindent eldobok, hogy vele lehessek, és utána még is csalódás fog érni.
- Annyira negatívan gondolkodsz. Sophie, imád téged Luke, csak rátok kell nézni, vagy csak rád, amikor is a közelében van. Nyugodt, még is látszik rajta tisztán, hogy mennyire védelmezően tekint rád, és szerelmesen.
Az utolsó szó, kifejezés teljesen magával ragadta józan gondolataim. Valóban szerelem lenne már most? Még magam sem tudom pontosan, hogy mit érzek, a tiszteleten, a vonzalom, s a kölcsönös szereteten kívül. Abban biztos vagyok, hogy alakulóban van még a kapcsolatunk, de ez nem is meglepő senki számára. Egyedül Lucy aki ellenzi a dolgokat, hiszen véleménye szerint szinte száguldunk az árral, amely magával ragadott bennünket.
- Figyelj, az édesapja már tud a létezésedről, és várja, hogy megismerjen.
- Micsoda? - kérdeztem egyből aggódva.
- Luke mesélt már neki rólad, és várja, hogy megismerjen, de nem tőlem tudod. Sőt nem is tudod.
- Gemma, mondd, hogy csak viccelsz.
- Sajnálom, de ez a valóság édesem. Gondoltam megnyugszol a jó, sőt remek hír hallatán, hogy nem egyből ellened fordul az apja, hanem igen is esélyt ad neked. - tekintetével arcomról próbálta leolvasni az érzelmeim. - Egyébként visszatérve a költözéshez. Igen is vágj bele vele. Véleményem szerint a spontán dolgok a legjobbak.
- Irigyellek, hogy ennyire lazán, és természetesen fogadod a dolgokat.
- Igyekszem mindennek a legjobb oldalát nézni.
Csendesen ittam az italom, ahogyan Gemma is. Fogalmam sem volt arról, hogyan is kéne kezelnem a helyzetet, miszerint Luke már be is szeretne mutatni az édesapjának. Mindenképpen magamban kellett tartanom az információt, hiszen Gem-et sem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni.
- Végre, hogy megtaláltunk benneteket - jelent meg asztalunknál a két srác.
- Mi a helyzet? - ült le mellém Luke, s simította kezét combomra.
- Csak beszélgettünk - mosolyogtam rá, s közelebb húzódtam hozzá.
- Kipletykáltátok magatokat? - érdeklődött Ashton.
- De még mennyire - nevetve felelte Gem.
- Remélem ennyi elég volt, mert nem engedlek el magam mellől - motyogta Luke fülembe, s finom puszival illetett.
- Semmi esetre sem - hajtottam vállára fejem.
Gemma csak mosolyogva nézett rám, míg barátja az italát kóstolta meg. Luke az oldalam cirógatta, miközben valami jelentéktelen dologról kezdtek el beszélni Ash-el.

****

Lassan visszaandalogtunk a partra, ahol is végre élvezhettük a meleg nyár kellemes érzését. Megszabadultam ruhámtól, és már indultunk is a tengerbe. Felhevült bőrünket kellően hűsítette le. Remekül szórakoztunk. Újra gyereknek éreztem magam a két fiú társaságában. Gemma-val néha inkább menekülőre fogtuk, de valamilyen módon ismételten karjaik fogságába találtuk magunkat. Boldognak éreztem magam, hogy a barátainkkal, és az általam szeretett fiúval lehettem. Szerelmes párunk beljebb merészkedett, míg mi a szikláknál maradtunk. Luke maga felé fordította arcomat, amikor is a messzi tájban gyönyörködtem. Ezen a partszakaszhoz az eddigi éveim során nem volt szerencsém, így minden új, és érdekes volt számomra.
- Minden rendben, bébi? - suttogta, míg homlokát enyémének döntötte, s oldalamat cirógatta a víz alatt.
- Minden a legnagyobb rendben - feleltem mosolyogva, s ajkaimat félénken övéire illesztettem. 

23.rész*Telhetetlen

Luke

Sokáig néztem éjjel, míg karjaim között egyenletesen szuszogott a csodás lány. Boldogsággal töltődtem fel annak köszönhetően, hogy szorosan, hozzám simulva aludt. Ujjaimmal finoman kisimítottam egy kósza tincset arcából, s egy gyengéd puszival ajándékoztam meg. Takarót magunkra húztam, míg csípőjénél ismételten átöleltem, s csak azután csuktam le szemeim.

****

Mocorgásra ébredtem. Felnyitottam szemhéjaim, és mosolyogva konstatáltam, hogy a karjaimban még mindig alvó lány fordult meg, ezzel mellkasomnak préselve hátát. Kezem még mindig a hasán pihent, amelyet ki is használva csúsztattam a felsője alá, s kezdtem simogatni puha, meleg bőrét. Kis keze megkereste enyémét, s ujjainkat egybefonta. Még közelebb húzódtam hozzá, apró mosollyal arcomon, és nyakába csókoltam. Mondott valamit, de számomra csak értelmetlen motyogásnak tűnt. Jót kuncogtam rajta, ami hatására szembe fordult velem, s mellkasomba rejtette el csodás arcát. Hátára simítottam tenyerem a takaró, s a póló anyaga alatt. Hideg kezeit hasamhoz érintette, mire ajkaimat egy kis hang hagyta el. Puha ajkai mellkasomat érintették meg, mire szemhéjaimat szorosan lehunytam. Másik kezem enyhén kócos hajában veszett el. Lejjebb csúsztam minimálisan, s saját ajkaimat arcára tettem.
Finom ajkai feljebb kalandoztak, s államon hagyott nedves csókokat. Felnyögtem a kényeztető érzés miatt, s még lejjebb hajtottam fejem, míg ajkaink nem mosódtak egybe. Egyre csak fokozódott a vágy, amelyre annyira vágytam. Ajkai kecsesen mozogtak enyéimen, míg vékony ujjai felcsúsztak nyakamhoz, onnan pedig tovább tarkómhoz. Csókunkat hamarabb mélyítettem el, mint azt gondoltam volna. Ajkaink finoman ízlelgették egymást, míg a forró csók nem váltotta fel.
Váratlanul ért, amikor a hátára fordult, s nyakamnál fogva hívott maga után. Vékony combjai közé könnyedén csúszott be csípőm. Kezei gerincem mentén simogattak, míg ajkaim nyakánál kalandoztak. Ajkai fülem mellett voltak, így sóhajait tökéletesen hallottam. Felemelkedtem, s homlokom övének döntöttem. Lassan, nagyokat pislogva nézett fel rám, ezzel mutatva csodásan ragyogó kékségét.
Kezeim csípőjén pihentek, és kis köröket írtam le ujjaimmal bőre felületén, míg tekintetünk nem engedte szabadon a másikét.
- Biztosan szeretnéd, hogy tovább menjünk? - kérdeztem halkan.
- Nem tudod letagadni a vágyad - mozgatta meg alattam csípőjét csábos mosollyal arcán.
- Manó, soha sem fogok tagadni semmit - pusziltam meg orra hegyét.
- Avassuk fel a szobát - pirult el saját kijelentésétől.
- Csak a szobát? - húztam féloldalas mosolyra számat.
- Ne legyél telhetetlen - kuncogott, és lehúzott magához finom csókjába merítve ezzel ajkaim, amelyek csak érte égtek.
Csípőjét felfelé billentette ezzel előcsalva belőlem egy morgást. Újból nedves csókokkal halmoztam el nyaka ívét, míg kezeim felfelé gyűrték a felsőtestét takaró anyagot. Elszakadtam tőle, s segítségével megszabadítottam a felsőtől. Csupasz bőrünk összeért. Apró keze végigvándorolt testemen, egyenesen fenekemhez, amibe belemarkolt. Visszacsúsztatta kicsit feljebb bokszerem korcára, s benyúlt alá. Lesimította rólam az anyagot, majd én is hasonlóan cselekedtem. Lábait felhúzta hátamhoz. Sarkai a gerincem végén pihentek. Váratlanul ért, amikor is fordított helyzetünkön.
- Mindig is szerettem, ha fölöttem vagy - jegyeztem meg kajánul.
- Akkor élvezd ki - nyomott egy nedves csókot ajkaimra, amint kezét közénk vezette, s amint igazított helyzetünkön, magába fogadott.
Hátára felhúzta a takaró anyagát, amely zártsága miatt még intimebb, s meghittebb lett a pillanat. Kezeim közrefogták csípőjét, míg egy kényelmes tempóba el nem kezdett mozogni felettem. Kezeivel fejem mellett támaszkodott meg, miközben hajamat piszkálta. Ajkaink súrolták egymást, míg lélegzetünk egybeolvadt. Az én kezeim fenekén pihentek, ezzel is segítve, s ösztönözve a mozgásban. Néha egy - egy kisebb csókot is váltottunk.
Szívem őrült tempóban vert, ahogyan csodáltam magam fölött az általam oly nagyon csodált és szeretett lányt. Bizakodtam abban, hogy innentől kezdve semmi akadály nem fog közénk állni, s minden rossz szellemet kiűzünk magunk közül.
Haja függönyként omlott le körénk. Végigsimítottam combjain, majd egyik kezemet arcára helyeztem, megcirógattam és egy kellemesen lágy csókba invitáltam. Nyelveink élénken simogatták egymást. Mozgást egy pillanatra sem hagyta abba. Folyamatos tempót tartott, amiért nagyon is hálás voltam neki.
- Gyönyörűm - szaggatottan ejtettem ki e szót ajkaimon.
- Luke - suttogta, és arcát enyéméhez szorította.
Érzés, a vágy csak úgy emelkedett testemben, és ahogyan körülöttem megrándult, pontosan tudtam, hogy Ő is igen közel van a mámorhoz. Ajkait egyre több, élénkebb nyögés hagyta el, ahogyan enyémeket is. Összemosolyogtunk, s hevesen megcsókoltuk a másikat, amikor is átéltük az euforikus érzést.
Szorosan tartottam testemhez még jó ideig. Mellkasomon pihentette arcát, míg én hátát simogattam. Minimálisan felemelkedett, és megcsókolta szívem feletti területet, ahol megtámasztotta állát, és úgy nézett rám.
- Ilyen ébresztésben fogok részesülni mindig? - kuncogott édes hangján.
- Tudod, szívesen gondoskodnék róla.
- Örömmel hallom - mosolygott. - Van terved a mai nap folytatására?
- Esetleg egy közös zuhany?
- Telhetetlen vagy - ült fel nevetve, és mászott le rólam.
- Ne kérd, hogy beteljek veled - siettem utána, s húztam be magammal a hatalmas kabinba.

****

- Tudod arra gondoltam, hogy lemehetnénk a partra - mondtam a mosdónál állva, borotválkozás közben.
- Remekül hangzik - bólintott rá. - Akkor előbb menjünk el hozzám, majd után mehetünk is.
Amint felöltöztünk mind a ketten, már indultunk is Sophie lakásához. Út közben tanácsoltam neki, hogy a holnapi napon pakoljunk át a lakásba, és ha gondolja, adja ki a sajátját bérbe. Helyeselte, bár hozzá tette, hogy még át kell gondolnia a dolgot.
Én az autóban vártam, míg ő felszaladt a lakásba, hogy a megfelelő öltözetet öltse magára. Talán tíz perc telt el, amikor is mosolyogva egy kék ruhában, és szandálban tért vissza. Becsúszott mellém, és indultam is egyenesen a partra, ahol kisebb meglepetés várta.
- Mondd már el, Luke - nyaggatott lefelé sétálva a strandra, már sokadjára.
- Manó, légy türelmes, és megtudod - nevetve húztam magamhoz, s csókoltam halántékon.
Én már pontosan láttam a meglepetést, így még szélesebb lett mosolyom. Megérkeztünk a napozóágyakhoz, ahol hátulról már meg is támadták, minek hatására felsikított.
- Gemma - ölelte meg szorosan a lányt.
- Úgy hiányoztál - mosolygott Gem.
- Minden rendben? - lépett mellém Ashton.
- Tökéletesen - feleltem vigyorogva. - Nem is lehetne jobb.
- Levetted a lábáról, szó szerint, mi? - lökött vállba, mire mind a ketten elnevettük magunkat.
- Azért ne sajátítsd ki - öleltem meg hátulról barátnőmet, s csókoltam nyakába, miközben Gemma-nak céloztam mosolyogva a megjegyzésem.
- Ugyan Luke, Te mindennap vele vagy - húzta el tőlem, s indultak el a standok felé. 

22.rész*Váratlan fordulat

Sophie

Döbbentem álltam Ash előtt, aki komoly pillantásaival illetett. Fogalmam sem volt, hogy neki mi oka volt idehívni engem, és egyáltalán hogyan is került ide. Intett a szék felé, így elfoglaltuk helyünket. Gyomromban, s torkomban is gombóc keletkezett, s az idegzetem fájdalmasan mondott ellent mindennek. 

- Megtudhatom az okot? - hangom igen halkan szólalt meg. 

- Semmi hülyeséget ne képzelj be. 

- Sajnálom, de a rózsa, és a meghívás eléggé ... furcsa. 

- Tudnod kell, hogy nem önszántamból jöttem ide, s hagytam a hátam mögött mindent. 

- Gemma is itt van? - érdeklődtem.

- Nincs, csak én jöttem.

- Tehát Luke keze is benne van, igazam van? - szűrtem le a lényegét a dolgoknak. 

- Ismered - mosolyodott el. 

- Azt hittem - sóhajtottam fel fájdalmasan, s elpillantottam, mielőtt az emlékek hatására könnyeim a világra jöttek volna. 

- Tudok mindenről.

- Tudod furcsállom, hogy pont téged kért fel segítségnek, amikor is pontosan Te rád volt féltékeny a találkozásunkkor. 

- Volt is rá oka - szemeim elkerekedtek. - Nem, mármint csodás lány vagy, de szeretem Gemmát - magyarázta. 

- Kérlek Ash, térjünk a tárgyra. 

- Türelmetlen vagy még mindig - mosolygott rám kedvesen. - Figyelj, én nem tisztázhatok mindent, ugyanis Luke az akinek mesélnie kell. Volt nehéz korszaka, de ezt tőle kell hallanod. Én csak annyit kérek tőled, hogy tarts ki mellette, s higgy benne.
- Miért nincs itt Ő maga?
- Itt van - mosolygott, s mire visszakérdeztem volna, de az étterem színpadát kivilágították, míg máshol lejjebb vették a fényeket.
Ashton és én is a történéseket figyeltük, bár úgy tűnt, hogy Ash pontosan tudta mi is fog történni. Zene felcsendült, az ismerős dallamok pedig teljesen maguk alá temettek. Szívem őrült sebességet kezdett el diktálni, míg agyam teljesen kikapcsolt. Hallgattam csodásan rekedtes hangját, míg ajaki mozgása közötte le figyelmemet. Szemei könnyedén találtak meg engem, s mindent figyelmét nekem szentelte. Végig a szemeimbe nézett, amely az őrületbe kergetett. Apró mosoly jelent meg csodás ajkán, amit pirulva, s veszetten viszonoztam is. Ash rám vetett egy pillantást, majd lassan felállt, amiből csak annyit észleltem, hogy vállamat megérinti, s elhagyja a helyszínt.
A dal és az este tovább folytatódott, míg én nem voltam képes elhagyni a termet. Ültem, és csak hallgattam a melankólikus dallamokat, amelyek átjárták testem, s lelkemig hatoltak. Mélyen bennem megmozdult valami, valami olyan, amelyről eddig nem is tudtam. Új érzés árasztott el, és ragadt magával.
Minden tekintet őt figyelte, de ő rendithetetlenül leste minden mozdulatom, s mimikám. Dal pillanatait pontosan tudtam, így amikor már igen a végén járt, felálltam. Megremegett a hangja, de mikor elindultam irányába, nyugalom vette át izgatottsága helyét, s lassú. megfelelő tempóban zárta le az utolsó hangot is.
Taps hangja töltötte be a teret, ő pedig féloldalas mosolyával arcán köszönte meg a kedvességet. Kezét felém nyújtotta, én pedig könnyedén, gondolkodás nélkül csúsztattam bele enyémet. Felléptem a kis emelvényre, s kéz a kézben sétáltunk hátra.
Pontosan tudtam, hogy még bőven van miről beszélnünk, de ekkor ez nem számított. Közelsége minden gondolatomat eltörölte. Részegnek éreztem magam mellette, s ezzel ő is teljes mértékben tisztában volt. Levette gitárját, s a tokba helyezte, mielőtt felém fordult volna. Karjaiba vont, és szorosan ölelt. Illata csak még jobban nehezítette helyzetem, ahogyan az érintése is. Pilláimat szorosan hunytam le, s adtam át magam a csodás érzésnek, amelyet oly rég nem élvezhettem.
- Hiányzol, Manó - motyogta nyakamba.
- Luke - sóhajtottam fel.
- Tudom - szólt közbe. - Mesélnem kell neked, nagyon sokat - fogta arcom kezei közé. - De nem itt, hanem egy nyugodt helyen, ahol csak ketten vagyunk.
- Hogy újra összetörve magamra maradjak?
- Soha többet nem engedlek el - nyomott egy kis puszit ajkaimra, majd kézen fogott, s kivezetett. Parkolóban vacillálás nélkül ültem be mellé. Ám amikor egy csendesebb környékre hajtott, ahol csodás lakások voltak, megdöbbentem. Fogalmam sem volt, hogy mit keresünk erre. Lassan behajtott egy mélygarázsba, s amint leparkolt szállt is ki. Követtem példáját, bár kicsit taszított a helyzet. Mellém sietett, s kézen fogott. Vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban, de nem húzódtam el tőle.
Liftben feszengve álltam mellette, míg ő könnyedén derekamra csúsztatta kezét, s ismételten karjaiba vont. Arcomat mellkasán pihentettem, így várva érkezésünk a megfelelő emeletre. Kis hang csapta meg fülem, ezzel jelezve érkezésünk. Kihúzott a kis szerkezetből, a szemben lévő ajtóhoz. Könnyedén nyitotta ki, s engedett udvariasan maga elé. Halk "köszönőmmel" illettem, s beléptem a csendes, letisztult lakásba.
- Mesélsz? - kérdeztem egy kis idő múlva, amikor becsukta az ajtót mögöttünk.
- Üljünk le, kérlek. Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm.
- Rendben.
Mellettem ült, de még is volt kettőnk között egy minimális távolság, amelyet vágyaim szerint azonnal megszüntettem volna, de tartottam magam. Erős maradtam, amennyire csak tudtam.
- Szóval, Ashton mennyit mondott neked? - érdeklődött
- Csupán annyit, hogy mesélned kell én pedig hallgassalak meg - feleltem. - Tudod, nagyon furcsálltam, hogy pont őt kérted meg arra, hogy beszéljen velem.
- Szinte a testvérem, nem is volt más lehetőségem.
- Még is féltékenységi rohamot kaptál miatta a múltban.
- Manó - húzott magához. - Minden férfinemű emberre féltékeny vagyok, aki csak rád vet egy pillantást is.
- Hülyeség - vágtam rá halkan. - Már tudnod kellene, hogy csak is Te vagy akire szükségem van - mondtam teljes őszinteséggel. - Miért hagytál magamra? - pillantottam fel rá.
- Oh, kicsim - ölelt át szorosan. - Tisztában vagyok a gondolataiddal, de nem, nem az történt. Soha nem csalnálak meg. Senki sem érdekel rajtad kívül. - simított végig arcomon.
- Titkolsz előlem valamit?
- Ha úgy vesszük, akkor igen - mondta, mire én kérdő pillantásommal illettem. - Komolyabbra szeretném fordítani a kapcsolatunk.
- Luke, bármennyire is hasonlóak a vágyaim, még is úgy érzem, hogy kizársz az életed egyik részéből. És az sem mellékes szempont, hogy múltkor csak simán leléptél, miután együtt voltunk.
- Bébi, sajnálom - fúrta nyakamba arcát. - Elhiheted, hogy szívesebben lettem volna veled az ágyban, meztelenül összebújva, mint a lakberendezővel egy megbeszélésen.
- Miről beszélsz? - távolodtam el, hogy szemeibe tudjak nézni.
- Jól hallottad - suttogta végzetesen közel ajkaimhoz. - Tetszik a lakás?
- Oh, amennyit láttam belőle, igen - válaszoltam. - Miért? Ez most mit számít?
- Soph, szeretném, ha ide költöznél velem.
- Micsoda? - döbbentem meg. - Luke, ezt szervezted a hátam mögött?
- Pontosan - húzott az ölébe. - A házam hatalmas, és a város másik végében van, így gondoltam tökéletes lenne nekünk egy ilyen kis lakás.
- Várj, ez gyors nekem - döntöttem homlokom az övének. - Ash mondta, hogy el kell mesélned valamit a múltadból.
- Igen, így van. Mesélni fogok neked, de nem most. Még nem állok készen arra, hogy felfedjem magam, de ígérem, hogy hamarosan mindent megtudsz. Szeretném, ha még ennél is jobban ismernél, s velem élnél. Minden vágyam, hogy esténként a te mosolygós arcodra aludjak el, míg reggelente karjaimban tartva téged ébredjek fel. Imádtam a napokat veled tölteni az utazásunkon.
- Luke, gyorsan haladsz - mosolyogtam le rá.
- Nem szeretnél velem élni? - csókolt bele nyakamba. - Minden reggel mellettem ébredni egy őrjítő éjszaka után? - suttogta csábosan, miközben édes puszikkal lepte el a bőröm.
Hajába túrtam, s pilláimat lehunyva élveztem mennyei kényeztetését. Combjaimon végigsimított, de megállt, és újra kék íriszeit enyéimbe véste.
- Velem alszol? Semmi más vágyam nincs jelenleg, csak hogy a karjaimban tartva téged aludhassak el.
Elmosolyodtam, s egy rövid puszit hagytam finom ajkain. Felemelt, és lábaimra állított, majd hamar csatlakozott hozzám, és vezetett a hálóba. Gyors zuhany után bebújtunk a friss takarók alá, ahol is szorosan vont karjaiba. Egymással szembe feküdtünk, így édes csókokat váltottunk, mielőtt véglegesen álmainkba merültünk volna.

21.rész* Az élet felforgatva

Azt mondják mindennek oka van. Okkal születünk meg, és okkal távozzunk el. De azt senki sem mondja, miért ilyen nehéz a kettő közötti átmenet. Mert még mindig a fejemben víz hangzanak Luke szavai. "Kicsim, szeretlek."

Újabban már a szokásossá vált sírást, a ma este se akadályozta meg. Miután Luke elment, egy újabb százas zsepit sikerült elfújnom. Igazából még mindig érzem az illatát amit a párna szívott magába. Azalatt a pár óra alatt, amíg mi itt élveztük egymást érintését.

Azt mondta, nem kihasználni jött, de az agyam még is emellett állt ki. A szívem, most utána rohanna, karjai közé zárná, és soha nem engedné el. Ha tudnám hová ment.

Reggel kómásan keltem, forgolódtam egész éjjel. Izzadt, fáradt testemet, és bokorként álló frizurámat, - amit mellesleg egy madár is használhatna fészekként - elvonszoltam a fürdőbe. Hideg vizet engedtem, majd beálltam alá. Lehajtott fejjel "élveztem", ahogy a hideg cseppek végig szántják a hajamat, a vállamat, le a hátamon, végig a combjaimon, majd végül az útjukat lejjebb befejezik, és lefolynak a csatornán. Az egész testem libabőrős lett, a folyó víztől, így átváltottam egy kicsit melegebbre, és végre megmosakodtam.

A hajamra tekert törülközővel, és az engem körül ölelő másikkal átsétáltam a szobámba. Kinyitottam a bőröndömet, majd keresgélni kezdtem. Egy farmer sort akadt a kezembe, amihez egy trikót kerestem, a meleg idő mellett pártolva. Tovább kutattam a kedvenc lenge kardigánom után, mikor egy ismerős ruhadarab akadt a kezembe. A fekete - piros kockás ing, Luke egyik kedvence. Biztos a nagy rohanós pakolásban került be hozzám. Párás tekintettel szorítottam magamhoz, és szagoltam bele. Még olyan volt az illata.... olyan mintha itt lenne velem. Mint a villám bújtam bele, és igazgattam meg. A lefolyó könnyeimet, egy nem túl nőies mozdulattal töröltem le, majd felálltam és egy fekete zoknit kerestem.
Hajamat kontyba fogtam, és mindent elintézettnek véltem. Az öltözékem a mai nap nagy dolgát jellemezte, a semmittevést.
Egy bögre forró vizet engedtem a fekete bögrémbe, majd teafüvet helyeztem bele. A madzagját oldalra helyeztem. Elhelyezkedtem a kanapén és a tévé képernyőjére meredtem.

Szó szerint fetrengtem a kanapén, mikor hangos dörömbölés törte meg az "Így jártam anyátokkal" egyik részét. Összerezzentem a csapásokra, de különösebb figyeltem nem akartam rá irányítani. Mikor az illető csak azért sem hagyott békén, egy drámai sóhaj után feltápászkodtam és ajtót nyitottam.
- Igen ? - tártam ki az ajtót, majd ledermedtem. Egy hatalmas csokor vörös rózsa virított előttem.
- Sophie Alston ? - jött egy hang a virágok mögül.
- Igen, én vagyok.- próbáltam a csokor mögé nézni,  hogy legalább lássam ki az.
- Kérem írja alá...- nyomott a kezembe egy papírt, amit az ajtónak támasztva alá is firkantottam. Vissza nyújtottam a kezébe, majd a csokor az enyéimben landolt. Még mindig eltakarta az illetőt, mivel most az én arcomba mászott a rózsa. Becsuktam az ajtót, majd letettem a pultra a méretes ajándékot. Egy kártyát halásztam ki belőle, amire szimpla kézírással volt rá firkantva pár sor.

"Kérlek az este találkozz velem"

"Hiányzol"

A szívem a kelleténél gyorsabban kezdett verni. Valamiért száz százalékig megvoltam győződve arról, hogy Luke az. Igen biztos Ő. 

A kártyát megforgatva megtaláltam a címet, és az idő pontot is. Egy elegáns étteremhez kellett este nyolcra mennem. Mivel még csak három óra volt így kellő képen volt időm. De nem tudtam várni, olyan voltam mint egy első randis tinédzser. Mindent olyan tökéletesre akartam, mint akkor. Az ausztráli kirándulásunk maga volt a mennyország. Azokat az időket szeretném vissza.

A szobámba rohantam majd válogatni kezdtem a ruháim között. Egyiket se találtam megfelelőnek, s mikor már kezdtem volna feladni, eszembe jutott egy régi emlék. Mikor Luke meglátott abba a fekete combközépig érő fekete - ezüst ruhában leeset az álla, és nekem most pont az kell. A bőröndből előkerestem azt a bizonyos darabot, majd egy ezüst színben pompázó magassarkút kotortam elő a szekrényből. Hozzá illő táskával, és ékszerekkel teljes finisben éreztem magam.

A hajamat göndör fürtökbe rendeztem, míg a sminkemet apránként kezdtem el. Mindent precízen végre hajtottam a tökéletes érdekében. Végső állomásomhoz érve épp hogy hatot ütött az óra, így felvettem a ruhám, és a cipőm.  A táskámba minden szükségesnek vélt dolgot beledobáltam, majd a pulthoz lépkedtem. A csokorból kihúztam egy száll virágot, és magamhoz vettem. Bezártam a lakást, majd elindultam taxit fogni. 

Az autóba beszállva elkapott az izgalom. Mit csináljak ha meglátom ? Ez volt az egyetlen olyan kérdés amire nem tudtam rendes választ találni. A szívem és az agyam ismét harcba szállt, amit nem tudtam leállítani. Vagy legyek távolságtartó, és a helyzet idejével kezdjek oldódni, vagy az első percben esek neki és ajkait vegyem saját birtokomba ?!

Kiszálltam a járműből, kifizettem, majd az étterem elé sétáltam. Volt még kerek 20 percem így az izgatottság és öröm keverékét próbáltam lehúzni, és a félelmet teljesen eltüntetni.  Föl alá lépkedtem miközben néha-néha beleszagoltam a vörös csodába. Neki adom.

- Sophie? - mint a villám pördültem a tengelyem körül, és a hirtelen meglepetéstől az állam a padlót súrolta. 

- Ashton ? Te mit keresel itt ? - döbbentem le, majd kérdőre vonva a fiút, kezdtem aggódni. 

- Én hívtalak ide. - sütötte le szemeit. 

Oh ne.

----------------------------------------------

Drága Kedves Olvasók!

Tudom, nem dicséretes dolog egy hetet késni, de mentségemre legyen a jobb híján pokolnak, rosszabb esetenként pedig iskolának hívott építmény, ami minden tizenéves életét megkeseríti. 

Mint mindenki én is abba reménykedtem, vagy is inkább abba a tudatban éltem, hogy az első hét lazán lemegy. Beszélgetünk, kérdezzük egymást nyári élményeit stb. Ehelyett már meg volt egy matek doga, biosz felelés, föci felelés... a következő hét pedig csupa öröm és ajándék. Történelem éves témazáró a tavalyi anyagból. Hol az Istenbe emlékszem én már arra ? 

A földrajz, informatika, angol, és társait is persze a második héten le  kell lezavarni, hogy már egyből annyit írjunk mint egész évben soha. Köszönöm tizedik, tényleg. 

Szólva a kis történetem lényege részben semmi nem volt, de remélem tetszik a rész és nem haragszik senki. Főleg nem Szandi... remélem. ♥

Várom a véleményeket.

Szomorú szamuráj ölelés a tanyáról. Txx

20.rész*Újabb lélekzuhanás

Sophie

Nagyot nyeltem, amikor is Jake-re pillantottam. Bólintottam, majd visszafordultam az előttem álló srác felé. Derekamat szorosan fogta, miközben lemosolyogott rám édesen. Arcomat mellkasába fúrtam, amellyel jót nevetett. Lehajolt, s nyakamba csókolt. Arcomat kezei közé vette, s mélyen szemeimbe nézett. 

- Csináltassuk meg - szólalt fel.

- Micsoda? - döbbentem meg. 

- Te magadra varratod a hajót, én pedig egy iránytűt - felelte. 

- Megmagyarázod? 

- Utazás. Ezzel kezdődött minden, a kapcsolatunk. - simított végig arcomon. - Iránytű, mindig a helyes utat mutatná hozzád. 

- Luke, én nem is tudom. 

- Itt leszek melletted mindig, ne félj - csókolt meg puhán. 

- Jöttök fiatalok? - jelent meg barátnőm. 

Luke egybefonta ujjainkat, s bevezetett vissza a szalonba. Jake-et, Luke egyből beavatta a tervünkbe. A művész azonnal papírra is kezdte vetni Luke mintáját. Miután elkészült engem a székbe parancsolt, mint első alanyt. Izgatottan figyeltem minden egyes mozdulatát. Félelem még bennem volt, de kezdett elmúlni, ahogyan Luke letelepedett mellém, és kezemet övébe vette. Bíztatóan rám mosolygott, s nyugtatóan kézfejemet megcsókolta. Amint a pihéket is eltüntette Jake borotvával, lefertőtlenítette, s felragasztotta a mintát, neki is kezébe is vette a kis szerkezetet. Luke-ra vezettem pillantásom újra, s szinte végig az ő arcát fürkésztem, míg a tű mintát a bőrömbe véste. Talán öt percbe telt, míg az igen apró rajz örökre bőrömbe vésődött. Jake letörölte, s bekente a pirosló felületet, mielőtt lefedte volna fóliával.
- Büszke vagyok rád - hajolt hozzám Luke. - Szabad? - mosolygott szemtelenül, s meg nem várva válaszom ajkait finoman enyéimre illesztette. Csupán ajkai puhaságát éreztem, még is mindennél többet jelentett.
- Jól van gerlepár, igyekezzünk - zavarta meg a pillanatot Lucy.
- Ne féltékenykedj - vetette oda nevetve Luke.
- Kösz, tökéletesen megvagyok.
- Na jó, akkor jöjjön a következő - szólt közbe Jake.
Helyet cseréltünk barátommal, aki minden aggodalom nélkül helyezte magát kényelembe. Ujjait rákulcsolta enyémre, csupán csak az érzés miatt. Félelmet még mindig nem láttam szemeibe. Ugyan azokat a műveleteket hajtotta végre Jake, Luke kezén, mint az enyémén is. Most, hogy az enyém már készen volt, könnyedén néztem végig ahogyan barátom karján szántott végig az éles tű. Minden szemrebbenés nélkül tűrte az enyhe fájdalmat. Kicsivel több időbe telt neki felvarrni az iránytűt, mint nekem a hajót. Amikor is végre elkészült Jake újabb műve, kifizettük neki, majd elköszöntünk barátnőmtől, s barátjától.
Pillanatok alatt találtam magam a már jól ismert, hatalmas hófehér autóba. Luke minden kérdezés nélkül hajtott egyenesen a lakásomhoz. Út közben egyikünk sem szólalt meg. Hiába is volt megbeszélni valónk, azt várattuk.

****

Kitártam lakásom ajtaját, amelyen Luke udvariasan előre is engedett. Ahogyan bezárult az ajtó mögöttünk, nagyon nyeltem. Szembe fordultam a szőke fiúval, aki csak meredt rám, mielőtt megszüntette a közöttünk lévő teret. Csípőmre simította hatalmas tenyerét, homlokát pedig enyémének döntötte.
- Nyuszi, kérlek - szólalt meg. - Ugye semmi butaságot nem kreáltál azzal kapcsolatban, hogy hova is tűntem el tegnap?
- Lásd be, hogy eléggé érdekes helyzet volt.
- Valóban sírtál? - simított végig orcámon.
- Tagadni úgysem tudom - vontam vállat, s pilláimat lesütöttem. - Mocskosul beléd szerettem, és félek, rettegek, hogy újra elveszítem azt a személy, akit szívem  teljes szeretetével szeretek.
- Sophie - fogta kezei közé arcom. - Kicsim, szeretlek - suttogta, s ajkai bekebelezték enyéimet.
Szinte vészesen faltam száját. Dús felső ajkát beszívtam, s fogaimmal meghúztam. Nyögése ajkaim között halt el, ami hatására elmosolyodtam. Arcomról levezette kezeit oldalamon keresztül, melleimet érintve, s végül fenekemen megállapodva. Belemarkolt, így akkor az én ajkaimon szaladt ki egy nyögés. Felemelt, én pedig már ösztönösen fogtam közre csípőjét combjaimmal. Borostás arcát két oldalt megfogtam, s erőteljesen csókoltam. Szája szélén elhelyezkedő karika hidegen érintett, de félretettem az érzést, s nyelvemet övéhez érintettem. Lerúgta vans cipőit, míg én szandáljaimat, s elindult velem a háló felé. Beérve berúgta maga után az ajtót, amely kényes reccsenéssel mondott ellent neki. Nekinyomott a falnak, s türelmetlenül kezdett el megszabadítani a felsőmtől. Szinte darabjaiban találkozott a szőnyeggel. Lepillantottam a fiúra, aki csak szemtelenül mosolygott fel rám.
- Remélem nem bánod.
- Szemet hunyok felette - kacsintottam rá.
- Hm, az én Sophie-m.
Csókolt meg röviden, majd ajkaimról nyakam érzékeny vonalára tért át. Felzselézett hajába túrtam, amit már kifejtettem, hogy mennyire is utál, még is, ha én teszem, imádja. Szemeimet lehunytam, míg forró ajkai égették amúgy is felhevült bőröm. Melleim közötti völgyön húzta végig nyelvét, ezzel egy nedves csíkot hagyva maga után. Lábaim elengedték csípőjét, ő pedig fenekemet elengedte, s a melltartóm kapcsa után kezdett el kutakodni. Bőrömbe mosolygott, amikor is sikerült levarázsolnia rólam a sima, egyszerű fekete melltartót. Hamar találta e ruhadarabom is meg a szoros kapcsolatot a padlóval. Mellkasára csúsztattam kezem, s hátrafelé kezdtem el terelni, míg végül az ágyon ülve nem találta magát. Lábai között álltam meg, s lepillantottam rá, úgy ahogyan ő éppen fel énreám. Végig tekintetemet, arcomat figyelte, nem pedig a fedetlen mellkasom.
Alsó ajkamat beszívtam miközben megszabadultam a nadrágomtól, majd lovaglóülésbe helyezkedtem ölébe. Azonnal combjaimra vándoroltak hatalmas kezei, míg ajkai enyéimet vonzották be. Kezeimmel pólója szegélyét kerestem meg, s egy határozott mozdulattal szabadítottam meg tőle. Meztelen mellkasaink egybeolvadtak.
- Gyönyörű vagy Sophie - simított végig gerincem vonalán egyik hosszú ujjával.
Zavart mosoly keletkezett arcomon, s nyakhajlatába rejtettem el. Felnevetett, de azonnal vissza is tért a komolyságához, amikor tekintetemmel találkozott.
- Semmi oka annak, hogy zavarba érezd magad - suttogta, s eldőlt velem az ágyon. - Segítesz? - kérdően néztem rá, mire azonnal lepillantott fekete nadrágjára. Puszit nyomtam ajkaira, majd lejjebb csúsztam testén. Remegő ujjakkal oldottam ki sliccét, és toltam le vékony, hosszú lábain a szűk anyagot. Kezét nyújtotta, én pedig könnyen csúsztattam bele enyémet. Magára húzott, és ajkait enyéimre helyezte. Combjaimat feljebb húzta, így ismételten ágyékán ültem. Tisztán éreztem örömét, amelynek még jobban nekinyomtam magam. Felnyögött, de hamar reagált is. Csípőjét felfelé billentette, s szinte másodpercek töredéke alatt találtam magam alatta. Lábaimat sajátjaival tárta széjjelebb, miközben teljesen nekem feszült.
- Luke - nyögtem fel a kecses érzés hatására.
- Minden rendben baba - csókolta meg a fülem alatti vékony bőrt.
Kezei végigsimítottak melleimen, s a fehérnemámnél állapodott meg végül. Szinte pillanatok alatt szabadította meg mind a kettőnket a felesleges, utolsó ruhadaraboktól. Kacéran mosolyodott el, míg nyakánál fogva magamhoz nem vontam. Alkarján támaszkodott meg fejem mellett, s ujjainkat egybefonta, miközben teljesen egybeolvadtunk a forró mámorban.

****

Luke mellkasán pihentem, míg ujjaim haszontalan, felismerhetetlen mintákat alkottak tökéletesen napbarnított bőrén. Ő szorosan ölelt magához, míg ajkai néha édes puszit hagyta fejem búbján. Felpillantottam rá, és egy lusta csókkal ajándékoztam meg.
- Elviselném így a napokat - sóhajtott. - Csak mi ketten.
- Valóban csodás lenne.
- Talán újra elszökhetnénk.
- Tegnap jöttünk meg - támasztottam állam mellkasára nevetve.
- Tehetek róla, hogy annyira csábító ajánlat lenne téged elrabolni?
Éppen szerettem volna felelni erre valamit, amikor is a földön hagyott telefon hangos csörgésbe kezdett. Felsóhajtottam és nagy szemekkel néztem rá. Igyekeztem hatni rá, de felesleges próbálkozásnak bizonyult. Felsóhajtott, arcomra gyors csókot nyomott, majd a készülékért nyúlt. Gondoltam, hogy kis ideig eltart, így felkaptam fürdőköpenyem, és a fürdőbe mentem. Hajamat felkötöttem egy zilált kontyba, megmostam arcom, s visszasiettem Luke-hoz. Ám ami a szobában várt rám, meglepett.
- Elmész? - hangom kétségbeesett volt.
- Sajnálom - pillantott rám, amint rajta volt a pólója.
- Hagyjuk - húztam szorosabban testem köré az anyagot.
- Sophie, kicsim - lépett közelebb.
- Ne - emeltem fel védekezően kezeimet. - Hozzám ne érj.
- Megint gyerekesen viselkedsz.
- Valóban? Én kérek elnézést amit, hogy nem lelkesedem a 'szex és lelépés' dologhoz.
- Mi van? Ugye nem? - nézett értetlenül. - Nem használtalak ki, esküszöm.
- Menned kellene, hiszen biztosan fontos, és már nagyon várnak.
- Soph ..
- Menj - tártam ki szobám ajtaját.
Felkapta cipőit, és már csak a bejárati ajtó árulkodó hangja jelezte: ismételten magamra maradtam átverve. 

19.rész* Minden rossz után, jön valami jó

Helló Olvasók!

Most előre írok, mivel ... Nem tudom, csak úgy.

Szóval, köszönöm az eddigi véleményt amit küldtetek♥ Pluszba a részhez, a zene igazából nem nagyon illik ide, de gondoltam hogy a szomorúban is legyen vidám, és hát This is my new fav music ♥ Hála Szandinak♥

Várom a véleményeket :)

Ölelés a tanyáról, T.

--------------------------------------

(Oxford Street - Sydney)

Zene 

Reggel nyűgösen keltem, talán azért mert a sírástól terhes szemeimet nem tudtam semmihez se hasonlítani, ami egy kicsit is jó dolog lenne. A tegnapi napomat úgy jellemezném : szörnyű és semmilyen. Miután Luke elment csak sírtam, és sírtam. Igazából nem tudom miért voltam olyan hűvös vele... Kit akarok álltatni ? Idegesített a tudat, hogy titka van előttem, és a lehető leggyorsabban akart lerázni.

Lépteim a konyhába vezettek, ahol egy tejeskávét készítettem magamnak. Míg az italom a mikroba töltötte idejét, addig én vissza sétáltam és a komódon lévő kis porcelán tálkából egy fekete hajgumit vettem el. Hajamat egy zavaros kontyba fogtam a fejem tetején, és egy percre elmerengtem azon : minek nekem ilyen hosszú haj?

Kivettem a mikróból az italom, majd a kanapéhoz sétálva lehuppantam rá; ügyelve, nehogy kilötyköljem a forró kávém. A tévé csatornák unalmas képkockáit nézegettem, de örömöt vagy felüdülést egyik se okozott.

Egyetlen egy ember tudott volna rajtam segíteni, de Ő most fogalmam sincs merre lehet.

Egy óra semmit tevés után próbáltam valamit kezdeni magammal, kevesebb sikerrel. A telefonom keresésére indultam, majd egy bizonyos nevet keresve már is tárcsáztam a számot. Egy álmos hang szólt bele, én pedig imádkoztam , hogy ne én legyek az aki felkeltette.

- Szia, aludtál? -kérdeztem bizakodva.

- Szia - hangja egy percre úgy tűnt, mint aki meglepődött, a hívásomon. - Nem, dehogy, fent vagyok.- hadarta.

- Van kedved ma valamit csinálni ? 

- Öhm, persze. Gyere át délre és akkor sétálunk lent az Oxfordon - éreztem a hangján , hogy mosolyog és ez engem is erre késztetett.

- Rendben, akkor szia - tettem le a telefont, és már is lázas készülődésbe is kezdtem.

A zuhanyzással nem töltöttem el sok időt, így 10 perc után már a tükör előtt kezdtem el gondolkodni. A ruháim fele még mindig a bőröndökbe fekszik, így a szekrényemhez lépve kezdtem kutakodni. A bőröndök láttán újra egy szorító érzés vette körül a szívem , és fojtogató gombóc lett a torkomban.
- Luke, miért csináltad ezt velem ? - tettem fel a költői kérdést magamnak.
Reményeim szerint a közös délután Lucy-val meghozza a gyümölcsét, és eltudom felejteni ezt az egész hajcihőt. Bár azt még nem tudom, hogy kedves barátnőmnek, miként fogom feltálalni az én kis kalandomat.
Az öltözködés a ruhák hiányát figyelembe véve, viszonylag gyorsan ment. A farmernadrág és trikó összeállítás ment a mai időjárás szeszélyességéhez. És mivel nem voltam biztos abba sem, hogy nem fúj el a szél így egy laza kardigánt is felvettem. Fehér cipőmbe léptem, és elindultam vissza a fürdőbe. Sminkkel csak kicsit bajlódtam, mivel maradtam a natúr dolgoknál. A szemem alól a karikák eltüntetése, pilláim kiemelése, és egy enyhe szájfény birtokolta arcomat. A hajamat befontam, majd laza szerkezetűvé próbáltam tenni. Ne tűnjön túlságosan is fontosnak.
Egy nyaklány és óra után, a táskám volt már csak hátra, amit az egyik bőrönd aljáról kellett kikotornom. A bőrönd semmi jót nem tartogatott számomra. Emlékek hada csapott meg, ami ezalatt a pár hét alatt omlott rám. Egy olyan fiú társaságában, akinek sokat köszönhetek.

Az utcába érve már messziről megpillantottam az én felüdült, és határtalanul boldog barátnőmet. Haját szoros copf fogta össze a feje tetején, míg csodálatos alakját egy nyári lila ruha takarta. Magassarkúja kiemelte a hosszú lábait, és csodásan ragyogott minden porcikája. Felé sétáltam, aminek hála Ő is kiszúrt. Semmi másra nem vágytam abban a pillanatba csakhogy szorosan megöleljen.
- Csajszi - üdvözölt, és a vágyamat hamar teljesítette is. Karjaiba zárt.
- Hogy vagy ? - kérdezte, miután elváltunk egymástól és elindultunk a hosszú úton.
- Mondjuk , hogy jól - húztam el a szám.
- Ez nem hangzott valami csodásan.
- Mert nem is az.
- Van köze ahhoz, hogy szinte eltűntél ?
- Rengeteg.
-Mesélj! - utasított, és előre terelt egy kávéházba. Leültünk , rendeltünk, majd beszéltünk.

Miután mindent elmondtam neki, mondjuk úgy részletesen, nagyban átugorva az intim részeket, ami valljuk be elég sok volt. Útnak indultunk ismét. Miután kiönthettem mindent ami bennem volt, sokkal felszabadultabban tudtam mellette lépkedni. Úgy éreztem van valaki aki segít ledobni ezt a rengeteg terhet, ami egy kis dolog miatt tonnákat nyom a hátamra.
Hosszas kirakat tanulmányozásunkat, Lucy telefonjának hangja zavarta meg. Gyorsan válaszolt a hívásra, és a fél beszélgetésből csak annyi jött le , hogy be kell valahova ugrani.
- Eljönnél velem ? - érdeklődött , még mindig a füléhez tartva a készüléket. Csak bólintottam egyet, mire Lucy boldogan válaszolt a telefonba.
- Akkor 2 perc és ott vagyunk! - jelentette ki , majd a táskájába helyezte a mobilját.
- Hova is megyünk ? - kérdeztem, de ekkor már rég sétáltunk.
- Be kell ugranunk a barátom szalonjába, nálam van a kulcsa, és csak bedobom neki - magyarázta, amire én ismét csak egy bólintással tudtam válaszolni. Bár felettébb furdalt a kíváncsiság vajon ki Lucy barátja és milyen szalonja van ?
Egy kis kirakat felé sétálva neon fények pislákoltak a bejárat tetején. A felírat " Dragon Tatto" volt, így egyből tiszta lett a kép, miszerint Lucy drága barátja egy tetováló. Belépve az üzletbe citrom illat csapott meg, és a gép vagy gépek - igazából fogalmam sincs - monoton zúgása hallatszott.
- Babe - szólalt fel egy hang, mire mind a ketten egyszerre fordultunk meg. Lucy - mint akit puskából lőttek ki - ugrott a fiú nyakába.
- Bemutatom a barátom, Jake -  lépett mellé. -Ő pedig a barátnőm Sophie! - a kezét nyújtotta a fiú, amit én elfogadtam.
Kisebb szokványos kérdések után megtörtént a kulcs átvétel, és én már készülődtem a távozásra, de valaki ezt megakadályozta. Az üzletbe pont akkor lépett be, egy fiú. Az a fiú.
Szerencsémre az egyik kis helyiségben álltunk, amit csak egy pavilon választott el a többitől. Ijedtem akkorát léptem vissza, hogy neki mentem a kis szekrénynek, aminek az összes tartalma a földön landolt. Égő vörös fejjel nyúltam utánunk, és sűrű bocsánat kéréseket mormoltam.
- Semmi baj Sophie - mondta Jake, én pedig a kelleténél is jobban láthatatlan akartam maradni. Mint a villám próbáltam mindent felszedni a földről, de ledermedtem ahogy megszólalt mögülem egy hang.
- Sophie ?! - guggolásomból, ha kötelező lenne  se állnék fel. Kérlek, csak most ne.
- Sophie, állj fel kérlek...- szólalt meg ismét. A hangjától már most sírhatnékom volt, és nem azért mert dühös voltam rá. Jó, az voltam, de csak egy kicsit... Sokkal nagyobb volt a hiánya miatt érzett fájdalmam.
Csigalassúsággal álltam fel és fordultam meg. A szemei végig siklottak rajtam, és olyan volt mint aki évek óta nem látott , és most ellenőrzi le , hogy minden porcikám ugyan úgy van e.
Én is ezt tettem, csak kevesebb feltűnőséggel. A haja ugyan olyan tökéletességgel volt beállítva, mint bármikor. A piercingje ott virított, a csábító rózsaszín ajkain, és a fekete szerelés amit viselt, csak még jobban adta alá a lovat.
- Mit keresel itt ? -kérdezte, mire nem tudtam mit mondhatnék.
Esetleg, hogy magamba fordulás helyet inkább kijöttem a levegőre, és most csak Lucy barátja miatt vagyunk itt. Nem ez túl bénán hangzana.
- Tetoválást csinálok... - nyögtem ki. De ahogy kimondtam, meg is bántam.
- Te ?
- Igen, miért bajod van vele ? - vágtam oda, mire megrázta a fejét.
- Akkor, sajnos most el kell , hogy búcsúzzunk mivel munkához kell, hogy lásson Jake. Nem de ? - fordultam felé. Reméltem, hogy leesik neki a tervem, de nem.
Jake leültetett a székre és megkérdezte még is mit szeretnék. Lucy csodálkozó tekintettel vizslatott, és még neki sem esett le, hogy csak viccelek. Nem akarok én semmilyen tetoválást. Emberek, hahó!
- Most már kimehetsz- néztem Luke-ra de Ő csak egy mosoly kíséretében állt tovább.

- Nem, jó itt köszi. Kíváncsi vagyok az első tetoválásodra! - egy díjnyertes, és egyben egy büszke mosolyt villantott. Na, tessék. Neki leeset. Tudta, hogy nem erről van szó, jól ismert ahhoz. Önszántamból sose csináltatnék tetoválást, de most már nem mondhatom azt , hogy csak azért mondtam, hogy ne tűnjek bénának Luke szemében.
- Nah szóval akkor mire gondoltál? - kérdezte Jake.
- Mondjuk egy iránytű ... ?
- Várj, segítek. Mert látom annyira nem vagy biztos benne - nevetett fel. -Mihez akarod kötni ? - egy pillanatra Luke-ra néztem. Elvesztem a kék szemeiben, és még véletlenül se akartam kijönni abból a hatalmas űrből.
- Valami ami kapcsolódik a az ég kékjéhez, és köze van az utazáshoz - végig Luke-ra néztem, és ahogy a szavak elhagyták a szám, úgy rándult meg egy-egy izom csodás arcán.
- Értem. Akkor mondjuk egy repülő ?
- Félek a repüléstől - vetettem oda kínosan, mire egy halk nevetés töltötte be a szobát. Luke volt. De hiányzott már ez.
- Akkor... - gondolkozott el. - Hajó ?
Bólintottam. Igazából megmukkanni nem volt időm, Jake már rajzolni is kezdte. Még megkérdezte, hova és mekkorára szeretném. Egy kis időre magára hagytuk, így kimentünk a levegőre. Hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban, miután realizálódott bennem mire is vállalkoztam.
- Komolyan ennyire gyerekes vagy ? - lépett ki Luke is az üzletből.
- Tessék ? -fordultam felé.
- Minek csináltatod meg? Semmi valós értelmét nem látom, csak azért kezdted el ezt a hülyeséget mert nem akartál beégni , tudja is az isten miért - nevetett fel kínosan.
- Nem tudom miről beszélsz - hárítottam. Megragadta a kezem és arrébb ráncigált Lucytól.
- Mi a francot művelsz ? - förmedtem rá.
- Soph... Hagyd ezt abba, és inkább beszéljük meg. Menjünk haza.
- Nem!
- Látod, gyerekes vagy.
- Luke, azért mert te úgy gondolod, hogy irányítasz ... Attól függetlenül nekem nem kell úgy döntenem, hogy szót is fogadok. Hisz te tegnap olyan lazán kitudtál menni azon a kibaszott ajtón, most is csak ajánlani tudom, hogy fordulj meg és menj el. Ne tedd még pocsékabbá a mai napomat. Tegnap már eleget sír...- elhallgattam. Gratulálok Sophie, most köpted be saját magad.
- Tudtam - mint aki homlokon csapott a felismerés, Luke arca elkomolyodott és bátortalanul fürkészte az arcom.
- Luke tudod, hogy min mentem keresztül...- ismét bekellett , hogy fogjam. Vagy is inkább Ő fogta be az én szám. Édes ajkai félénken kértek engedélyt, de ahogy a porcikáim reagálni tudtak, onnantól nem volt megállás. Szinkronban mozogtunk, mint akik tökéletes egymásnak vannak teremtve.
Mivel a mondás szerint minden jónak egyszer vége szakad, így ennek is vége lett... Hála Jake-nek.
Hívott, hogy menjek mert kész a rajz, kezdhetjük.
Idióta Sophie, mire vállalkoztam! 

18.rész*Otthon, édes otthon

Sophie

Eső szakadt, mi pedig újra útnak indultunk. Mára már teljesen hozzászoktam, hogy egy, maximum két estét hotelben töltünk, míg a maradék időt Luke autójának kényelmes bőrülésén. Egyre jobban összeszoktunk, s már szinte fájdalmas, ha kis ideig is nélkülöznünk kell a másikat. Attól tartok a legjobban, hogyha hazamegyünk, minden vissza áll a maga helyére, s eltávolodunk egymástól.
Megigazítottam a ruhám, és visszasétáltam a szobába, ahol már csak a táskám várt rám. Felkaptam, s utolsó pillantást vetettem a szobára, hogy semmi sem maradt ott. Táskámat vállamra tettem, s magam után könnyedén zártam be az ajtót. Végigsétáltam a folyosón, egyenesen a recepcióhoz, ahol is leadtam a kulcsot. Megköszöntem, és már mentem is tovább a parkolóba, ahol az autónak támaszkodva várt Luke.
- Szia szépségem - húzott magára egy gyors csókra.
- Szia, szépfiú - mosolyogtam rá. - Azt mondtad, hogy csak pár dolgot veszel - néztem rá, amikor is észrevettem a temérdek szatyrot a hátsó ülésen.
- Hazáig nem szeretnék megállni - vont vállat.
- Oké.
Ezzel el is foglaltam a helyem. Csizmáim lerúgtam és a műszerfalra támasztottam lábaim. Bekötöttem az övem, s amint a rádió kellemes hangja betöltötte a teret, indultunk is. Lábammal ütöttem a ritmust, míg a dallamot dúdoltam. Luke is velem együtt énekelt egy - egy ismertebb nótát.
Jó pát órán át csak ültünk egymás mellett. Gondolataim nagyon sűrűn cikáztak fejemben, amelynek csak negatív hatása volt rám. Rettegtem, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítem. Újra magamra hagy a szeretett férfi.
- Luke - szólaltam meg halkan.
- Tessék? - nézett rám egy pillanatra.
- Mi lesz, ha hazaérünk?
- Hogy érted? - nézet furcsállóan.
- Minden olyan lesz, mint most? - tettem fel bátortalanul a kérdést.
- Természetesen - bólint. - Mire számítottál?
- Fogalmam sincs - motyogom. - Csak elgondolkoztam, hogy hogyan is tovább.
- Én szeretném, ha továbbra is egy párt alkotnánk.
- Én is - vágtam rá egyből, mire elmosolyodott.
- Reméltem Manó, reméltem - fűzte össze ujjainkat.
Apró csókot hintett kézfejemre, s visszahelyezte combjára. Tovább hallgattuk a dalokat, s nem foglalkoztunk az otthon ránk várt dolgokkal.
- Egy vacsora? - kérdezte, amikor egy étteremhez közeledtünk.
- Benne vagyok.
Leparkolt, s befelé indult. Mivel egy autópálya melletti kis étteremnél voltunk, így az emberek csak lézengtek. Elfoglaltunk egy félreeső asztalt, s az étlapot kezdtünk el nézegetni. Hamar sikerült kiválasztanunk, hogy mit is szeretnénk, így leadtuk a rendelést, s kisebb beszélgetés közben vártuk, hogy kihozzák.
- Igazán jól néz ki - mondta Luke, amikor távozott a pincér.
- Valóban - helyeseltem.
- Sophie - fogta kezei közé enyémet. - Attól, hogy hazamegyünk, semmi sem fog megváltozni.
- Akkor is jó volt a világ elől elmenekülni, és csak kettőnkkel törődni.
- Ígérem, hogy még rám is fogsz unni, annyi időt töltünk majd együtt - mosolygott rám, s gyors csókot hintett arcomra.
Halk, néhány szavas beszélgetés mellett fogyasztottunk el minden megrendelt ételt, s italt. Amint a számlát is rendeztük, már mentünk is tovább.

****

Mély szundikálásomból Luke édesen rekedtes hangja ébresztett fel. Nagyokat pislogtam, s feljebb tormáztam magam az ülésben. Egyből kipillantottam az ablakon. Sötétség uralta a várost, de a környéket egyből felismertem. A lakásom hátsó részén lévő parkolóba álltunk. Sietve fordultam Luke felé.
- Itt hagysz? - hangom kétségbeesett volt.
- Gondoltam szeretnél a saját ágyadban aludni.
- Oh, akkor köszi - bólintottam, s kiszálltam az autóból.
Lassan hátrasétáltam és elkezdtem kiszedni a csomagjaim. Becsuktam az ajtót, s szembe találtam magam vele.
- Segítek - vette el a nagyobb táskám.
Előre mentem, s ő pedig szorgosan követett. Felértem a megfelelő emeletre, s amint kikerestem a kulcsot, már nyitottam is a zárat. Egyenesen a nappalinak kialakított részre mentem, ahova mindenemet hanyagul a kanapéra ejtettem.
- Nyuszi - szólalt meg halkan, nyugodt hangon. - Gyere ide - nyújtotta kezét.
- Nem szeretnélek feltartani. - feleltem a mellkasához bújva.
- Ha arra vágysz, hogy itt maradjak, csak kérned kellene - fogta kezei közé arcomat, s mélyen szemeimbe nézve mondta. - Ma este bármennyire is szeretnék, nem tudok maradni. El kell intéznem valamit.
- Éjszaka közepén?
- Igen - bólintott. - Gyere, üljünk le.
Kanapén elfoglalta a helyet, s az ölébe húzott. Arcomat cirógatta, majd hajamat fülem mögé tűrte, s ajkait enyéimre nyomta. Kezeimet nyaka köré fontam, s felzselézett, kicsit már megnőtt hajába túrtam. Borostás arcán végigsimítottam. Mindig is imádtam, ha pár napos borosta díszítette csodás arcát. Csípőmbe erősen kapaszkodott, s magához vont a lehető legközelebb. Élveztem, hogy ilyen közelségben voltunk egymáshoz, mielőtt a búcsú következett volna. Csípőmet ellene nyomtam, hogy ösztönözzem. Mély nyögés szakadt fel torkából, amibe beleremegtem, s még jobban mozgatni kezdtem a csípőm.
- Sophie - nevem áldás volt ajkaiból.
- Luke - csókoltam meg ismételten hevesen. 
- Indulnom kellene.
- Akkor nem tartalak fel - másztam le róla, s a szobámba igyekeztem.
Hallottam lépteit magam mögött, s pillanatok múlva éreztem meg kezeit csípőm körül. Hátamnak feszült mellkasa, s nyakamat kezdte el édes csókokkal behinteni. Fenekemet neki nyomtam, s egyértelműen éreztem izgalmát.
- Úgy tudtam menned kell - nyögtem.
- Így elengednél?
- Te meg kihasználnál?
- Sophie - fordított szembe magával. -Valóban így érzed?
- Őszintén szeretnéd tudni? - bólintott. - Amíg nem volt más, jó voltam. Most viszont, hogy visszatértünk a valóságba, és itthon vagyunk, már is menekülőutat keresel.
- Ez nem igaz. Semmilyen menekülőutat sem keresek. Veled szeretnék lenni, és csak reménykedem abban, hogy itthon is egy párként tudunk élni tovább.
- Luke, ne áltassuk magunkat.
- Miről beszélsz?
- Egy jó szórakozás volt, amely lezárult azzal, hogy Te hirtelen az mellett döntöttél, hogy hazatérünk. Ennek vége. Örülök, hogy megismertelek, s pár hétre ismételten élek. Sokkal tartozom neked.
- Sophie, hülyeségeket beszélsz.
- Inkább indulj, isten ments, hogy feltartsalak. Irány, szórakozz!
- Bébi, kérlek.
- Viszlát, Luke.
- Ez az utolsó szavad? - hangja kétségbeesett volt. Közelebb hajolt, és egy utolsó puszit helyezet arcomra. - Legyen, ahogy akarod! Viszlát Sophie.
Ezzel ki is lépett a szobám, majd a lakásom ajtaján. Tudtam, ahogy elhagyta a helységet, tudtam, hogy őrültséget tettem, hiszen eldobtam a boldogságom. Önző voltam, magamnak akart a mai éjszakán is, s ahogy magamra akart hagyni, véget vetettem e őrült ördögi körnek.
Megszabadultam minden ruhadarabtól, amelyek testemet borították, s a zuhanykabinba álltam. Forró víz végigfolyt fáradt testemen. Éreztem, ahogy a szívem fájdalmasan mond ellent mindennek, s a könnyeim is makacsan előretörtek. Vízzel keveredett, s folyt végig merev testemen. Csempének döntöttem homlokom, míg a vészes zokogás véglegesen magával ragadott.

17.rész*A gumicukor fajtái...

Sophie 

A reggel nem az én időszakom, hogy ha azt vesszük figyelembe, az este kifárasztottak. Lassú mozdulatokkal fordultam egyik oldalamról a másikra, és a még alvó Luke-ot kezdtem el tanulmányozni. Szőkés barna haja keszekuszán állt, és terült el a párnán, ajkai kicsit eltávolodva egymástól rózsaszínen pompáztak, szempillái az orcáján pihentek, és csak tovább díszítették e csodás arcot. Erőt véve magamon nyomtam egy lágy puszit ajkaira, majd kikecmeregtem az ágyból. Felkaptam egy fekete Ramones pólót, majd kikerestem a bőröndömből egy fekete francia bugyit, hajamat laza kontyba fogtam, és elindultam a barna boltívvel nyíló helyiségbe. A konyhát megtaláltuk! jegyeztem meg magamnak, majd neki is láttam a tervemnek. Ha nevezhető tervnek... Inkább kedveskedés. Elővettem két bögrét, majd kutakodni kezdtem, és szerencsémre a Szőkeség remeke helyet talált a megszállásra, hisz itt minden volt ami csak kellett. Még tea filtert is találtam, ami mondjuk egy ilyen helyen nem is csoda, - de még is meglepetés volt számomra.

A vízforralóba a csapból engedtem vizet, majd lenyomva a kis gombot az oldalán vártam. Eközben két bögrét vettem le szemmagasságban elhelyezkedő, barna fenyőből készült konyhaszekrény egyik polcáról. Cukrot és citromlevet kevertem össze benne, majd oldalára helyezve a teafiltert már önthettem is rá a megfelelő hőmérsékletű folyadékot. Mindezt próbáltam a leghalkabban végre hajtani, hisz Luke még is csak pár méterre helyezkedik messzebb tőlem. Elpakoltam mindent, majd indulásra készen állva, vettem a kezembe a két sárga színben pompázó bögrét. 

- Jó reggelt.- csilingelt hangom, majd letettem a bögréket az ágy mellett elhelyezkedő kis szekrényre.

- Szia. - fáradt hangja megmosolyogtatott. A hátára fordulva dörzsölte meg a szemeit, majd következő lépésként már is a hajába túrt és alkarjára támaszkodva végig mért. 

- Az az én pólóm ? - egy féloldala mosoly jelent meg csodás arcán. Bátorságot merítve bólintottam, majd hirtelen ötletként csak simán ráültem a combjaira. Két kezemmel közre fogtam az arcát, majd egy érzéki csókba invitáltam, amit készségesen fogadott el. Elmélyítettem a csókot , amin egy percre meglepődött, de hamar vissza tért és egyik kezét a jobb  combomra vezette és végig simított rajta. Elváltam tőle, amit nem fogadott túl jól. 

- Hoztam teát. - biccentettem a bögrék felé. Csodásan ragyogó szemeit rávezette a még gőzölgő italokra, majd vissza rám. 

- Azt hiszem , valami most sokkal jobban izgat.- éreztem ahogy az arcomat elönti az a bizonyos pír, és az előbbiekben feltörekvő bátorságom most eltörpült. 

- Kifog hűlni. - kicsit felemelkedtem a lábairól, hogy feljebb tudjon ülni. Hátával nekidőlt az ágytámlának, majd kézhez fogta az egyik bögrét.

- Finom lett. - kortyolt bele másodszorra. Egy büszke mosolyt villantottam majd én is szürcsölgetni kezdtem a narancsos ízben úszó italom.

Miután elfogyasztottuk az italokat, kivittem őket a konyhában lévő mosogatóba és elöblítettem. A hűtőt kitárva megcsapott a felismerés miszerint egy pár üveg italon kívül más nem igen található a polcokon. 

- Leakarunk részegedni ? - kérdeztem nevetve, majd vissza csuktam az ajtaját a hűtőnek.

- Én már részeg vagyok ... Csak rád kell nézni. - taglalta, majd belépet a konyhába egy szál alsóban.

- Vicces vagy. Ez a reggeli kipihentségednek az oka, vagy alapjáraton vagy ilyen ? 

- Valakinek nagy lett a szája, nem gondolod ?

- Eddig nem bántad. - beszélgetésünk alatt közelebb jött hozzám, így már a karjai fogságában tudhattam magam. A kijelentésemre nem csak Ő de még Én is meglepődtem. Míg nekem pír, neki mosoly jelent meg az arcán. 

- Soha nem is fogom. - motyogta ajkaimra, majd vadcsókot intézett felém. 

Levegő hiánya miatt eltávolodtunk, de nekem végig ott bujkált a fejembe, hogy enni is kellene valamit. Kikerülve Luke-ot siettem a szobába, majd elrohantam zuhanyozni. Vissza érve barátomat még mindig az alsójában flangálva találtam. Mint egy anyuka ráparancsoltam, hogy ha lehet kezdjen el öltözködni, mert el kell mennünk bevásárolni, mire a válasza az étterem volt, de én csak a fejemet rázva öltözni kezdtem.

- Süssünk sütit. - beszéltem kicsit hangosabban, hátha meghallja. Pont akkor lépet ki a fürdőből így válaszra tudod méltatni. 

- Remek ötlet, de tekintve, hogy egy hotel szobában vagyunk nem sok esélyünk van.- mosolygott majd öltözködni kezdett.

- Ezért megyünk vásárolni.

- Egy túlzsúfolt bevásárló központba akarsz berángatni ? - kérdezte tetetett sértettséggel , de a szemei mosolyogtak.

- Hát gondoltam... De ha neked ....- kezdtem magyarázkodni, de nem sok értelme volt, hisz mind a ketten tudtuk, hogy csak húzzuk a másik agyát.

- Esetleg, ha akadna valami motiváló dolog amiért érdemes lenne elmennem...- jött közelebb, és segített bekapcsolni a nyakláncom, majd utána hatalmas karjaival körül ölelte a derekam, s magához ölelt. Hajamat félre söpörte, és édes csókokkal hintette be az elé tárulkozó bőrfelületet. 

- A süti. Az általában motivál ...- mondtam olyan komolyan, amennyire csak tudtam, majd felé fordulva egy gyors puszit nyomtam ajkaira és a szandálom keresésére indultam. 

- Nem egyforma a motiválódásunk. - sóhajtott lemondóan.

Miután teljesen késznek nyilvánítottam magam , és megkaptam a dicsérő bókot is, - pedig csak egy egyszerű szettet vettem fel. Kalapomat a fejemre téve indultam meg az ajtó felé, és léptem ki rajta. Luke össze kulcsolta a kezünket, ami nálam egy szívmelengető gesztus volt. 

Egyre jobban beleszeretek, ha ez még lehetséges.

Zene

A sorokat róttuk, és minden szükségesnek vélt dolgot próbáltunk beszerezni. Míg Luke megállt a csokiknál valami sütire valót kiválasztani, addig én tőle egy pár méterre a gumicukrok vizslatásával töltöttem az időm.

Teljesen akaratlanul pillantottam fel csak egy percre, de ennyi bőven elég is volt, hogy csapot papot hagyva teljesen elfeledkezzek a gumicukor fajtáiról.

- Köszönöm, nagyon édes tőled.- beszélt mosolyogva, pilláit rebegtetve egy ébenfekete hajú, csillogóan zöld szemű, magas karcsú lány, miközben kivette Luke kezéből a három tábla csokoládét. 

- Semmiség.- válaszolta szintén mosolyogva Luke. A lány kellően feltűnően ért hozzá a Szőkeség kezéhez, pedig csak pár csomag csokit vett el tőle. Nyugalom Sophie!

A lány betette a kosarába a csokikat, majd újra Luke felé pillantott. Egy papír darabot halászott elő farmernadrágja zsebéből, majd ugyan onnan egy tollat is. Ha nem a két szememmel látnám, talán el se hinném. Sőt száz százalék , hogy kiröhögném az illetőt aki mesélné nekem.

- Tessék. Ha gondolod hívj fel.- nyomta a kezébe a papírt. Nem láttam Luke arcát mivel háttal állt nekem, de valahogy nem is voltam kíváncsi a csábítóan ragadó mosolyára, és a tengerkéken izzó szemeire, ahogyan a lány nézi. 

Fájó mellkassal és párásodó tekintettel indultam el teljesen más irányba, mint ahol ők álltak. Elakartam volna menekülni, el ebből a hatalmas áruházból. Sőt el Luke közeléből is, bárhova, csak ne lássam.

 - Soph! - kiáltott utánam.

- Hagyj békén.- válaszoltam meg se fordulva, csak tovább siettem előre, minél hamarabb fizetni akartam.

- Mi történt ? - megragadta a karomat, ezáltal megálljt parancsolva nekem.

- Ezt én is kérdezhetném...- visítottam fel.  

- Most mi a bajod ? - ráncolta zavarta a homlokát, mire bennem eltört az utolsó mécses is.

- Igaz nekem sose lesz hosszú fekete hajam, és égetően zöld tekintettem... De tudod Luke én szívből szeretlek, és nem tudnálak soha megcsalni...- habogtam össze-vissza. 

Luke 

Ahogy megláttam könnyes szemeit, egyből megcsapott a felismerés, de egyszerre öntött is el a düh. Semmi értelmét nem láttam kiakadásának, de mivel meg se hallgatta a beszédem, így nem fordítottam több figyelmet az ostoba veszekedésünknek. Főleg mert egy emberekkel megtömött terem kellős közepén álltunk. 

- Nem történt semmi... - magyaráztam tovább, ezzel is remélve, hogy végre abba hagyja ezt a gyerekes viselkedést, és haza mehetünk. 

- Persze, és mikor fogod felhívni...? - egy gúnyos nevetést tört elő belőle, mire elszállt minden reményem afelől , hogy ezt a témát valaha is lezárhatjuk. 

- Azt hittem tegnap elég világos voltam az érzéseim terén... De látom nem fogod fel , hogy teljes szívemből szeretlek. Azt pedig még most se tudom felfogni miből gondolod, hogy bármit is akarnék attól a lánytól. Lehet, hogy szép meg minden, de nekem Te kellesz. Mert nekem Te vagy a leggyönyörűbb ember a földön, és nem tudok másra nézni. - otthagytam. Minden szót, mondatott, és még talán a könnyeket is belefojtva hagytam magára.

A kocsiban ülve döntöttem a fejtámlának a hangos zenétől lüktető testrészem. Felcsavartam még egy kicsit a hangerőt, majd lehunytam a szemeim. Nem akartam, hogy ez ennyire félre érthető helyzet legyen, a lány száma meg már nincs is meg. 

Csak megkért, hogy vegyek le neki pár tábla csokit, mert nem éri el. Én meg mint a hősies, magas, szőke lovag nem hagyhattam, hogy csak ott szenvedjen apró termetével. Levettem, majd kacéran megköszönte, és a számát nyújtotta. De ahogy megfordultam és láttam Sophie-t elsietni, még a világ is megszűnt körülöttem. Ott hagyva a lányt,- sőt még a számát is eldobva, amire nem is volt szükségem - rohantam a barátnőm után. 

Szar érzés volt a tudat, hogy most az Ő szemében én lehetek a legutáltabb ember a földön. 

Percek teltek el, mire nyílt a kocsi ajtaja és mellettem termet a szőke hajú lány. Letekerte a szinte már bömbölő zene hangerejét, és sóhajtott. Ráemeltem a tekintettem, és csak akkor vettem észre, hogy a papír darabkát szorongatja amit feltehetőleg én dobtam el. 

- Sajnálom.- a papírra meredt  csodás tekintetével, s mintha annak beszélne, csak nézte.

- Én sajnálom.- óvatosan nyúltam a papír darabkáért, majd lehúzva az ablakot az oldalamon, csak egyszerűen kihajítottam azt. - Egy idióta cetlin vesztünk össze... 

- Hülye voltam, és elvakult ... - kezdett magyarázkodni, de én nem akartam ezt hallgatni. Inkább a tetteimnek éltem, és az álla alá nyúlva hirtelen rántottam magam felé, s csókoltam meg. Minden érzésemet belevittem, ami akkor csak ért.

- Szeretlek ! - motyogtam ajkaira.

- Én is szeretlek.

------------------------------

Sziasztok!

Megérkeztem a II. résszemmel. Ami remélhetőleg mindenki tetszését elnyeri. A közeljövőben költözködés merül fel kicsiny életemben... de remélhetőleg úgy is tudok majd nektek írni :)♥

Tifani,xx

16.rész*Vallomások sokasága

Sophie

Ültem a parton, és csak néztem a lemenő napot. Térdeimet felhúztam, s szorosan öleltem magamhoz, míg merengtem. Mind felkavarodott bennem, és ez volt az amitől féltem. Rettegtem, hogy újra feltör az érzés, és nincs megállás. Kitörök, s a zokogásomba menekülök. Elzárkózás az emberek elől mára már tökéletesen megy, hisz jelenleg is ezt teszem. Luke biztosan őrültnek tart, és nem is akar látni. Érzem, hogy elveszítem őt, ha ez még nem következett be. 

Könnyeim könyörtelenül szántották végig arcom, míg hajamat a kellemes lágy szellő fújta. Rázott a hideg, és egyszerre volt melegem. Remegtem. Szívem őrületes sebességet diktált. Agyam kikapcsolt, és csak meredtem előre a semmibe. Semmit nem gondoltam át, csak egy fiatal lány, gyermeteg gondolkodásával találtam szembe magam. Egy olyan lányéval, aki elmenekül a problémák, a kommunikáció, a szeretet, és az a személy elől, aki valóban mély érzéseket táplál iránta.
Apadásra még csak gondolni sem gondoltak makacs könnyeim. Folyamatosan arcomon díszelegtek a gyengeségem árulkodójeleként. Már senki sem volt a parton, így egyáltalán nem zavartattam magam. A perek, s az órák teltek, én pedig a homokba süppedve továbbra is merengtem magam elé. Feladtam annak gondolatát, hogy Luke utánam fog jönni, hiszen már réges-rég megtehette volna.
Már sötétség telepedett, és messzebbről, a kis pavilonoknak a fényét lehetett csak látni, amik már bezárták kapuikat. Szél erőteljesebben kezdett fújni, így a nyár ellenére is dideregni kezdtem. Kisírt szemeim, és a zsibbadt végtagjaim sem tették könnyebbé a helyzetet. Kis idő után egy meleg ölelésben találtam magam. Vállára hajtottam fejem, míg nyakhajlatomba szuszogott.
- Megnyugodtál? - törte meg a csendet közöttünk
- Köszönöm, hogy időt hagytál. - hanom erőtlen volt
- Hiányoztál. - csókolt nyakamba - Elmondod, hogy mi történt? - hangja megnyugtató volt
- Nehéz nekem. - nyeltem egy nagyot
- Nyuszi, itt vagyok. Bízhatsz bennem. - simított végig karomon - Reméltem, hogy ezt már bebizonyítottam számodra.
- Nem erről van szó. - sóhajtottam - Egyszerűen csak nehéz elfogadnom magam. Kérlek értsd meg. Rengeteg hibám van. A sebeim mindennek mondhatók, csak csodásnak nem. - hajtottam le arcom
- Bébi, azt hittem, hogy ezen már túlléptünk.
- Hogyan tudnék a múltamon ilyen mértékben túllépni?
- Sophie. - fordította maga felé arcom - Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudok Andrew helyére lépni, és nem is szeretnék. Ő volt a Te nagy szerelmed, és én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartom. Fáj, hogy nem hiszed el az irántad érzett rajongásom.
- Luke, elhiszem. - néztem csodás szemeibe - Szeretlek, ebbe soha ne kételkedj. Ígérd meg nekem. - döntöttem homlokom az övének
- Szeretlek Manó. - mosolyodott el haloványan - Megcsókolhatlak? - kérdezte félve
Bólintottam, miközben alsó ajkamat beszívtam. Hatalmas kezei közé fogta arcomat, és elmosolyodott, míg közel nem hajolt, és olvasztotta egybe ajkainkat. Lábaimat széjjelebb feszítette, s közéjük csúszott. Egymással szemben ültünk, így tökéletesen takarta fehérneműm a világ elől. Bár sötétség uralta a környezetet, még is feszengve éreztem magam.
Elhúzódtam a forró csókból, és szorosan bújtam mellkasába. Hátamon simított végig, miközben édes semmiségeket suttogott bizalmasan fülembe, néha egy-egy puszival megpecsételve. Visszahelyezkedtem vele szembe, s végigsimítottam enyhén borostás arcán, majd ajkain, amelyek egy apró puszit hagytak ujjbegyemen.
- Mire gondolsz? - kérdezte suttogta, ahogyan simogatta combjaim
- Biztos vagy benne, hogy tudni szeretnéd? - bólintottam, mire fülemhez hajolt, ajkai súrolták cimpám - Szeretkezésre egy angyallal a parton, a puha homokban. - hagyott egy érzelmes csókot a fülem mögött
Egyre lejjebb haladt, ezzel teljesen befedve nyakam ívét. Szemhájaimat szorosan hunytam le, míg élveztem édes érintéseit. Hajába túrva húztam a lehetetlennél is közelebb vágyakozó testemhez. Tisztában voltam vele, hogy ez mennyire is nem helyén való, még is epedezve vártam a következő lépését.
Csókjai közben szoknyámat minimálisan feljebb tűrte, ám vigyázott arra, hogyha véletlenül valaki arra jár, akkor nem lássa meg cselekedetünk. Nyakam érzékeny bőréről visszatért számhoz, s nyelve sietősen találkozott enyémmel. Hevessége meglepett, de egyben ösztönzött is. Megfogta a csípőm és a sajátja ellen nyomta, ami mindkettőnkből egy jóleső sóhajt váltott ki. Újra megcsodálhattam csábos mosolyát, majd ezúttal én invitáltam finom, lassú csókba.
Kezei továbbra is vándoroltak testemen. Fehérneműm könnyed anyagán húzta végig az ujjait, amelybe beleremegtem. Kikerülve a ruhadarabot tüntette el bennem két ujját, s kezdett el kényelmes tempóban masszírozni. Homlokunk egybeért, ahogyan tekintetünk is. Alsó ajkamat vészesen harapdáltam, ami következményt is vont maga után. Vékony bőröm felrepedt, s a vér fémes íze lepte el nyelvemet. Luke hirtelen cselekedett, s míg ujjai bennem mozogtak, addig ajkai közé szívta enyémet. Nyöszörögtem csókja után epedezve. Míg csókunk felperzselte szánkat, addig ujjai abba hagyták a kényeztetést.
A cipzára árulkodó hangjára lettem figyelmes, majd még közelebb húzott a csípőmnél fogva. Óvatosan megemelt, csókunkat meg nem szakítva. Könnyedén húzta félre a sima egyszerű anyagot, s engedett magára. Szorosan kapaszkodtam nyakába, míg egy normális, lassú tempót fel nem vettem. Csípőm szinte behódolt övének. Teljesen megfeledkeztem mindenről, csak a pillanatnak éltem.

****

Hotelben egy forró zuhany után az ágyba feküdtünk, s egymást kényeztettük kisebb érintésekkel. Még mindig nem sikerült felfognom, hogy tényleg megtettük. Soha nem voltam az a lány, aki birtokában volt ilyesfajta bátorságnak, ám Luke karjai biztonságos burkot képeztek körém, elhitetve, hogy ketten vagyunk, s az egymás iránti szeretetünk.
- Mit csináltál, amíg a parton ültem? - néztem fel rá
- Eljöttem ide, kivettem a szobát, felhordtam a táskáink. - simított végig arcomon - Azután pedig. - nevetett fel
- Mi ilyen vicces?
- Inkább szánalmasnak mondanám. - nézett fel a plafonra
- Mondd el. - emelkedtem fel karomra - Luke, mit csináltál?
- Kiábrándulsz belőlem, ha megosztom veled.
- Luke, ne csináld ezt! Mondd el! - ültem csípőjére, s mellkasára támaszkodtam
- Komolyan gondolod?
- Hogy nem ábrándulok ki belőled? - tettem fel a kérdést - Igen, bár ha más lány ágyában voltál, felejts el. - mondtam őszintén, s hirtelen találtam hátamon magam
- Nyuszi, ilyet még véletlenül se vegyél a kis fejedbe. - hangja kemény volt, még is szívemig hatolt - Tudom, hogy üres beszédnek tűnhet, de mindenki más hidegen hagy. Veled érzem, hogy élek, téged akarlak minden percben. Amikor ma úgy kifordultál magadból, megijedtem. Pedig elhiheted, hogy az előző lányok az életemben soha nem éreztettek velem ilyet, s ehhez hasonlót sem. Szeretlek, és tudom, hogy soha nem fogom elérni azt a szintet, amit Andrew, de remélem, hogy valaha is olyan közel kerülhetek hozzád, ahogyan Ő.
- Luke. - simítottam végig tarkóján
- Kérlek, ne mondj semmit. - hunyta le szemhéjait, ahogyan végigsimítottam az egyiken
- Hallgass meg. - hangom kétségbeesett volt, de értelmét nyerte, hisz rám emelte kék íriszeit - Valóban sokat jelentett nekem, de elment. Nehezen sikerült túltennem magam rajta. Sokat tanultam tőle, és rengeteg mindent köszönhetek neki, még is el kellett engednem. Nem hiszek a sorsban, és a hasonlókban, de valamiért a mi utunk kereszteződött. És csak reménykedem benne, hogy soha nem válik szét. - hangom suttogásba ment át - Luke, megmutattad nekem az élet szép, kalandos oldalait is, amiért köszönettel tartozom neked. Hogyha nem lennél, valószínű, még mindig a kis lakásomban sajnálnám magam.
Érzelmekkel teli csókban forrtak össze ajkaink. Ízük sós volt a boldog könnyeim miatt, amiket sikeresen törölt le ujjaival, s feledtette el velem a rossz dolgokat.

Ps: Tudom volt jobb rész is, de egyszerűen már csak kényszerből írtam meg..egyáltalán semmi kedvem nincs az írásos..de mindegy is. :) várom a negatív megjegyzéseket! Xx

Alexa S.

15.rész*Komolytalanság

Reggel a meleg nap sugarai telítették be a szobát, így kénytelen voltam kinyitni a szemeimet. Hason feküdtem, ami most már nem volt egy kényelmes helyzet, de még se volt szívem forgolódni, hisz éreztem egy kis súlyt a hátam közepén. Ez a súly pedig Luke feje volt. Halk szuszogása töltötte be a teret, meleg lehelete pedig csiklandozta a derekam. 

- Luke...- suttogtam halkan, hátha meghallja. - Luke...- próbálkoztam újra.- Szeretlek.- mondtam még halkabban, hisz úgy se hallja.

- Én is.- mormolta vissza halkan, s egy lágy puszit nyomot fedetlen hátamra. Egy halk kuncogást ejtettem meg, majd lesokkolódtam, hisz egy kósza kéz simított végig meztelen fenekemen. Hirtelen villantak be a tegnap esti "egymásnak esésünk". Édes csókok, selymes érintések, és szerelmes szavak vesztek el a sötétben.

Piruló arccal tűrtem minden simogatást, le a combomig, majd vissza a fenekemig. 

- Megfordulhatok ? - tudakoltam fáradt, nyűgös hangon.

- Gyere.- mászott le rólam. Ahogy megfordultam, egyből szembe találtam magam, a már függőlegesen heverésző Luka-al.

-Legalább búj ide, ha már leráztál.- felnevettem.

- Nem kell kétszer kérned, elhiheted.- karjai közé fúrtam magam, majd egy csókot csentem tőle. 

Pár órát még élveztük a csendet, és egymást, majd erőt véve magamon én voltam az első aki kikelt az ágyból. Gyorsan hajoltam le , és az éppen kezembe akadó fekete pólót aggattam magamra, majd tovább lépdeltem a fürdőig. Az ajtóban megfordultam, magam előtt össze kulcsoltam a kezeim, és az ajtó félfának dőltem.

- Esetleg kaphatok valami társaságot, ezen a gyönyörű napfényes reggelen? - kérdeztem huncut vigyorral az arcomon, mire Luke-nak felcsillantak a szemei. Mint akit kilőttek, ugrott fel, és édes mosoly kísértében tüntette el a köztünk lévő távolságot. Ahogy elém ért, már az ajkaimat tépte, egy percre se állt meg. Folyamatosan hátráltam ahogy tolt, így örültem hogy fog és nem esek el a saját lábamba. Másodpercek töredéke alatt kapta le rólam a pólóját, majd húzott be magával a zuhanyzóba, meg nem szakítva a csókunkat.  Megnyitotta a csapot, ami jéghideg vízsugarat lőtt mindkettőnkre. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat, így félbe szakadt édes csókunk. 

- Frissítő zuhanyt akartam, de nem ennyire.- nevettem el magam, majd letöröltem a tenyeremmel, az arcomon végig folyó vízcseppeket. 

- Majd adok én neked reggeli frissítőt.- felkapott az ölébe, majd fenekemnél állapodtak meg hatalmas kezei.  Vad csókba forrtunk össze. Hátam találkozott a hideg csempével, de csak egy halk szisszenés hagyta el a számat. Karjaimat átfontam nyakán, majd hajával kezdtem játszadozni. Luke áttért a nyakamra, egyik keze pedig olyan helyre vándorolt, ami már nagyon szerette volna ha végre találkoznak.

Miután befejeztük a zuhanyozást, én  felöltöztem , majd a hajamat szabadon hagytam, had omoljon lágy hullámokba a vállamra. Lazac színű ruhámhoz, egy ugyan olyan színű converst halásztam elő. Hajamba tettem a virágos hajpántot, majd egy halk nevetés hagyta el a számat.
- Úgy nézek ki mint egy tavasz tündér.- nevettem most már hangosabban.
- Az én kis tündérem.- jött mögém Luke. Karjaival rabságba ejtette derekam, majd puszikkal halmozta el a nyakam. A tükörből fürkésztem az arcát, amin egy édes mosoly terült el.
- Indulhatunk? - kérdeztem hirtelen megfordulva.
- Már is?
- Éhes vagyok.- vallottam be, mire Ő kinevetett.
- Sok volt a mozgás.- kacsintott, nekem pedig a vér az arcomba szökött. Villám sebességgel kaptam fel a táskám, majd a bőröndöt magam után húzva indultam el az ajtó felé.
- Legalább had segítsek. - nyúlt a kezem után. 

Bepakoltunk mindent a kocsiba, majd ismét útnak indultunk. Egy kis vendéglő előtt parkoltunk le, én pedig egyre jobban korgó gyomorral céloztam meg a helyiséget. Luke-al össze kulcsolt kézzel mentünk be, majd helyet foglaltunk egymást mellett egy kis bokszban.
Megjelent egy idős hölgy aki felvette a rendelésünket, majd elsétált. Luke keze megállapodott a combomon, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Nem győzöm elégszer elmondani, mennyire gyönyörű is vagy.- rá emeltem a tekintettem.
- Aranyos vagy, de azért nem kell tőlem hátast dobni. Vannak nálam százszor szebb lányok is.- rosszalló tekintettével találtam magam szemben, mire sóhajtottam, hisz tudtam mi következik.
- Nem értem miért nem vagy megelégedve magaddal. Csodálatos alakod van, gyönyörű arcod... és a belsőd is elképesztő.- magyarázta.
- Luke... Tudod ez ilyen lányos dolog... Ennyi.- tereltem a témát, de Ő nem hagyta.
- De most komolya, min tudnál változtatni magadon ... Tökéletes vagy?!
- Rengeteg dolog van ami zavar, de nem fogok most beszámolót tartani.- ebben a percben megjelent a hölgy és letette elénk a rendelésünket. Egyből belekortyoltam a jeges limonádémba, kellett valami ami lehűt.
Szinte már tapintható volt a feszült csend köztünk, Luke azért volt ilyen mert leráztam a témát, és nem adtam neki igazat, én pedig azért mert nem tartottam igazságosnak a dolgot. Ha nem akarok beszélnie erről, akkor hagyja  a témát.
Befejeztük, majd se szó, se beszéd indult meg fizetni, onnan pedig ki a parkolóba. Én csak loholtam utána, és rettentően dühös voltam magamra, és rá is.
Beszálltam a kocsiba, majd kényelmesen elhelyezkedtem és a rádióra szenteltem a figyelmem. Luke beindította a motort, majd útnak indultunk. A zene dallamai töltötték be a teret, amit én bátran énekeltem, dúdoltam. Az lehúzott ablak miatt a szellő bele kapott a hajamba, a kezem pedig szabadon lógott ki rajta. Figyeltem a fákat, a vízpartot, a mellettünk elsuhanó emberek sokaságát. Nem beszéltünk , ami engem rettentően zavart.
- Haragszol rám? - kérdeztem félve, mire egy gúnyos nevetés hagyta el csodás ajkait.
- Miért haragudnék? Mert nem hiszed el magadról, hogy csodálatos vagy?
- Nem tudom, csak kirohantál a vendéglőből, mostanáig pedig hozzám se szóltál.- taglaltam.
- Nem volt mit mondanom.- minden szava után úgy éreztem, hogy valami szíven szúr. Szemeimet könnyek szúrták, szám pedig tátva maradt.
- Megtudnánk állni? - kérdeztem vissza fogott hangon.
- Minek? - rám se nézett.
- Állj meg! - kiáltottam el magam, mire hirtelen az autó lekanyarodott jobbra és megállt az egyik part részhez kialakított parkolóban.
- Mi a franc bajod van? - csapott a kormányra Luke, de én akkor már rég az autón kívül voltam. Rohantam le egész a homokos vízhez. Alig voltak azon a részen ahova a lábaim vittek, így könnyedén találtam egy kis részt ahová össze kuporodva leülhetnék.
Utat engedve a könnyeimnek, karoltam át a felhúzott térdeim, keserves zokogásba süllyedve.
Sikerült megint elrontanom mindent. Miattam, és a sajátos önképem zavarodottsága miatt veszünk össze. Idiótaságokon, és jelentéktelen dolgokon. Nem akartam, hogy haragudjon rám, és szavai még így is fájtak. Tudtam, csak azért mondta mert ideges volt, vagy csak mérges... De nem gondolta komolyan, remélem.
Csak a tudat fájt, hogy nincs mit mondania...

---------------------------------------------------

Helló Mindenki!

Íme egy rész Tőlem. Fogalmam sincs, milyenre értékelhetném... de remélem élvezhető, és Szandi se akad ki a rettentően semleges résztől. ♥
A csoportban már tartottam "kisebb bemutatkozót", így ott megtaláltok. De a nevemre kattintva is megtaláljátok a blogokat amiket vezetek.

Kérlek titeket - így, hogy ez az első rész amit írtam - kommenteljetek, érdekel a véleményetek ♥♥

T,xx