16.rész*Vallomások sokasága

Sophie

Ültem a parton, és csak néztem a lemenő napot. Térdeimet felhúztam, s szorosan öleltem magamhoz, míg merengtem. Mind felkavarodott bennem, és ez volt az amitől féltem. Rettegtem, hogy újra feltör az érzés, és nincs megállás. Kitörök, s a zokogásomba menekülök. Elzárkózás az emberek elől mára már tökéletesen megy, hisz jelenleg is ezt teszem. Luke biztosan őrültnek tart, és nem is akar látni. Érzem, hogy elveszítem őt, ha ez még nem következett be. 

Könnyeim könyörtelenül szántották végig arcom, míg hajamat a kellemes lágy szellő fújta. Rázott a hideg, és egyszerre volt melegem. Remegtem. Szívem őrületes sebességet diktált. Agyam kikapcsolt, és csak meredtem előre a semmibe. Semmit nem gondoltam át, csak egy fiatal lány, gyermeteg gondolkodásával találtam szembe magam. Egy olyan lányéval, aki elmenekül a problémák, a kommunikáció, a szeretet, és az a személy elől, aki valóban mély érzéseket táplál iránta.
Apadásra még csak gondolni sem gondoltak makacs könnyeim. Folyamatosan arcomon díszelegtek a gyengeségem árulkodójeleként. Már senki sem volt a parton, így egyáltalán nem zavartattam magam. A perek, s az órák teltek, én pedig a homokba süppedve továbbra is merengtem magam elé. Feladtam annak gondolatát, hogy Luke utánam fog jönni, hiszen már réges-rég megtehette volna.
Már sötétség telepedett, és messzebbről, a kis pavilonoknak a fényét lehetett csak látni, amik már bezárták kapuikat. Szél erőteljesebben kezdett fújni, így a nyár ellenére is dideregni kezdtem. Kisírt szemeim, és a zsibbadt végtagjaim sem tették könnyebbé a helyzetet. Kis idő után egy meleg ölelésben találtam magam. Vállára hajtottam fejem, míg nyakhajlatomba szuszogott.
- Megnyugodtál? - törte meg a csendet közöttünk
- Köszönöm, hogy időt hagytál. - hanom erőtlen volt
- Hiányoztál. - csókolt nyakamba - Elmondod, hogy mi történt? - hangja megnyugtató volt
- Nehéz nekem. - nyeltem egy nagyot
- Nyuszi, itt vagyok. Bízhatsz bennem. - simított végig karomon - Reméltem, hogy ezt már bebizonyítottam számodra.
- Nem erről van szó. - sóhajtottam - Egyszerűen csak nehéz elfogadnom magam. Kérlek értsd meg. Rengeteg hibám van. A sebeim mindennek mondhatók, csak csodásnak nem. - hajtottam le arcom
- Bébi, azt hittem, hogy ezen már túlléptünk.
- Hogyan tudnék a múltamon ilyen mértékben túllépni?
- Sophie. - fordította maga felé arcom - Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudok Andrew helyére lépni, és nem is szeretnék. Ő volt a Te nagy szerelmed, és én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartom. Fáj, hogy nem hiszed el az irántad érzett rajongásom.
- Luke, elhiszem. - néztem csodás szemeibe - Szeretlek, ebbe soha ne kételkedj. Ígérd meg nekem. - döntöttem homlokom az övének
- Szeretlek Manó. - mosolyodott el haloványan - Megcsókolhatlak? - kérdezte félve
Bólintottam, miközben alsó ajkamat beszívtam. Hatalmas kezei közé fogta arcomat, és elmosolyodott, míg közel nem hajolt, és olvasztotta egybe ajkainkat. Lábaimat széjjelebb feszítette, s közéjük csúszott. Egymással szemben ültünk, így tökéletesen takarta fehérneműm a világ elől. Bár sötétség uralta a környezetet, még is feszengve éreztem magam.
Elhúzódtam a forró csókból, és szorosan bújtam mellkasába. Hátamon simított végig, miközben édes semmiségeket suttogott bizalmasan fülembe, néha egy-egy puszival megpecsételve. Visszahelyezkedtem vele szembe, s végigsimítottam enyhén borostás arcán, majd ajkain, amelyek egy apró puszit hagytak ujjbegyemen.
- Mire gondolsz? - kérdezte suttogta, ahogyan simogatta combjaim
- Biztos vagy benne, hogy tudni szeretnéd? - bólintottam, mire fülemhez hajolt, ajkai súrolták cimpám - Szeretkezésre egy angyallal a parton, a puha homokban. - hagyott egy érzelmes csókot a fülem mögött
Egyre lejjebb haladt, ezzel teljesen befedve nyakam ívét. Szemhájaimat szorosan hunytam le, míg élveztem édes érintéseit. Hajába túrva húztam a lehetetlennél is közelebb vágyakozó testemhez. Tisztában voltam vele, hogy ez mennyire is nem helyén való, még is epedezve vártam a következő lépését.
Csókjai közben szoknyámat minimálisan feljebb tűrte, ám vigyázott arra, hogyha véletlenül valaki arra jár, akkor nem lássa meg cselekedetünk. Nyakam érzékeny bőréről visszatért számhoz, s nyelve sietősen találkozott enyémmel. Hevessége meglepett, de egyben ösztönzött is. Megfogta a csípőm és a sajátja ellen nyomta, ami mindkettőnkből egy jóleső sóhajt váltott ki. Újra megcsodálhattam csábos mosolyát, majd ezúttal én invitáltam finom, lassú csókba.
Kezei továbbra is vándoroltak testemen. Fehérneműm könnyed anyagán húzta végig az ujjait, amelybe beleremegtem. Kikerülve a ruhadarabot tüntette el bennem két ujját, s kezdett el kényelmes tempóban masszírozni. Homlokunk egybeért, ahogyan tekintetünk is. Alsó ajkamat vészesen harapdáltam, ami következményt is vont maga után. Vékony bőröm felrepedt, s a vér fémes íze lepte el nyelvemet. Luke hirtelen cselekedett, s míg ujjai bennem mozogtak, addig ajkai közé szívta enyémet. Nyöszörögtem csókja után epedezve. Míg csókunk felperzselte szánkat, addig ujjai abba hagyták a kényeztetést.
A cipzára árulkodó hangjára lettem figyelmes, majd még közelebb húzott a csípőmnél fogva. Óvatosan megemelt, csókunkat meg nem szakítva. Könnyedén húzta félre a sima egyszerű anyagot, s engedett magára. Szorosan kapaszkodtam nyakába, míg egy normális, lassú tempót fel nem vettem. Csípőm szinte behódolt övének. Teljesen megfeledkeztem mindenről, csak a pillanatnak éltem.

****

Hotelben egy forró zuhany után az ágyba feküdtünk, s egymást kényeztettük kisebb érintésekkel. Még mindig nem sikerült felfognom, hogy tényleg megtettük. Soha nem voltam az a lány, aki birtokában volt ilyesfajta bátorságnak, ám Luke karjai biztonságos burkot képeztek körém, elhitetve, hogy ketten vagyunk, s az egymás iránti szeretetünk.
- Mit csináltál, amíg a parton ültem? - néztem fel rá
- Eljöttem ide, kivettem a szobát, felhordtam a táskáink. - simított végig arcomon - Azután pedig. - nevetett fel
- Mi ilyen vicces?
- Inkább szánalmasnak mondanám. - nézett fel a plafonra
- Mondd el. - emelkedtem fel karomra - Luke, mit csináltál?
- Kiábrándulsz belőlem, ha megosztom veled.
- Luke, ne csináld ezt! Mondd el! - ültem csípőjére, s mellkasára támaszkodtam
- Komolyan gondolod?
- Hogy nem ábrándulok ki belőled? - tettem fel a kérdést - Igen, bár ha más lány ágyában voltál, felejts el. - mondtam őszintén, s hirtelen találtam hátamon magam
- Nyuszi, ilyet még véletlenül se vegyél a kis fejedbe. - hangja kemény volt, még is szívemig hatolt - Tudom, hogy üres beszédnek tűnhet, de mindenki más hidegen hagy. Veled érzem, hogy élek, téged akarlak minden percben. Amikor ma úgy kifordultál magadból, megijedtem. Pedig elhiheted, hogy az előző lányok az életemben soha nem éreztettek velem ilyet, s ehhez hasonlót sem. Szeretlek, és tudom, hogy soha nem fogom elérni azt a szintet, amit Andrew, de remélem, hogy valaha is olyan közel kerülhetek hozzád, ahogyan Ő.
- Luke. - simítottam végig tarkóján
- Kérlek, ne mondj semmit. - hunyta le szemhéjait, ahogyan végigsimítottam az egyiken
- Hallgass meg. - hangom kétségbeesett volt, de értelmét nyerte, hisz rám emelte kék íriszeit - Valóban sokat jelentett nekem, de elment. Nehezen sikerült túltennem magam rajta. Sokat tanultam tőle, és rengeteg mindent köszönhetek neki, még is el kellett engednem. Nem hiszek a sorsban, és a hasonlókban, de valamiért a mi utunk kereszteződött. És csak reménykedem benne, hogy soha nem válik szét. - hangom suttogásba ment át - Luke, megmutattad nekem az élet szép, kalandos oldalait is, amiért köszönettel tartozom neked. Hogyha nem lennél, valószínű, még mindig a kis lakásomban sajnálnám magam.
Érzelmekkel teli csókban forrtak össze ajkaink. Ízük sós volt a boldog könnyeim miatt, amiket sikeresen törölt le ujjaival, s feledtette el velem a rossz dolgokat.

Ps: Tudom volt jobb rész is, de egyszerűen már csak kényszerből írtam meg..egyáltalán semmi kedvem nincs az írásos..de mindegy is. :) várom a negatív megjegyzéseket! Xx

Alexa S.

15.rész*Komolytalanság

Reggel a meleg nap sugarai telítették be a szobát, így kénytelen voltam kinyitni a szemeimet. Hason feküdtem, ami most már nem volt egy kényelmes helyzet, de még se volt szívem forgolódni, hisz éreztem egy kis súlyt a hátam közepén. Ez a súly pedig Luke feje volt. Halk szuszogása töltötte be a teret, meleg lehelete pedig csiklandozta a derekam. 

- Luke...- suttogtam halkan, hátha meghallja. - Luke...- próbálkoztam újra.- Szeretlek.- mondtam még halkabban, hisz úgy se hallja.

- Én is.- mormolta vissza halkan, s egy lágy puszit nyomot fedetlen hátamra. Egy halk kuncogást ejtettem meg, majd lesokkolódtam, hisz egy kósza kéz simított végig meztelen fenekemen. Hirtelen villantak be a tegnap esti "egymásnak esésünk". Édes csókok, selymes érintések, és szerelmes szavak vesztek el a sötétben.

Piruló arccal tűrtem minden simogatást, le a combomig, majd vissza a fenekemig. 

- Megfordulhatok ? - tudakoltam fáradt, nyűgös hangon.

- Gyere.- mászott le rólam. Ahogy megfordultam, egyből szembe találtam magam, a már függőlegesen heverésző Luka-al.

-Legalább búj ide, ha már leráztál.- felnevettem.

- Nem kell kétszer kérned, elhiheted.- karjai közé fúrtam magam, majd egy csókot csentem tőle. 

Pár órát még élveztük a csendet, és egymást, majd erőt véve magamon én voltam az első aki kikelt az ágyból. Gyorsan hajoltam le , és az éppen kezembe akadó fekete pólót aggattam magamra, majd tovább lépdeltem a fürdőig. Az ajtóban megfordultam, magam előtt össze kulcsoltam a kezeim, és az ajtó félfának dőltem.

- Esetleg kaphatok valami társaságot, ezen a gyönyörű napfényes reggelen? - kérdeztem huncut vigyorral az arcomon, mire Luke-nak felcsillantak a szemei. Mint akit kilőttek, ugrott fel, és édes mosoly kísértében tüntette el a köztünk lévő távolságot. Ahogy elém ért, már az ajkaimat tépte, egy percre se állt meg. Folyamatosan hátráltam ahogy tolt, így örültem hogy fog és nem esek el a saját lábamba. Másodpercek töredéke alatt kapta le rólam a pólóját, majd húzott be magával a zuhanyzóba, meg nem szakítva a csókunkat.  Megnyitotta a csapot, ami jéghideg vízsugarat lőtt mindkettőnkre. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat, így félbe szakadt édes csókunk. 

- Frissítő zuhanyt akartam, de nem ennyire.- nevettem el magam, majd letöröltem a tenyeremmel, az arcomon végig folyó vízcseppeket. 

- Majd adok én neked reggeli frissítőt.- felkapott az ölébe, majd fenekemnél állapodtak meg hatalmas kezei.  Vad csókba forrtunk össze. Hátam találkozott a hideg csempével, de csak egy halk szisszenés hagyta el a számat. Karjaimat átfontam nyakán, majd hajával kezdtem játszadozni. Luke áttért a nyakamra, egyik keze pedig olyan helyre vándorolt, ami már nagyon szerette volna ha végre találkoznak.

Miután befejeztük a zuhanyozást, én  felöltöztem , majd a hajamat szabadon hagytam, had omoljon lágy hullámokba a vállamra. Lazac színű ruhámhoz, egy ugyan olyan színű converst halásztam elő. Hajamba tettem a virágos hajpántot, majd egy halk nevetés hagyta el a számat.
- Úgy nézek ki mint egy tavasz tündér.- nevettem most már hangosabban.
- Az én kis tündérem.- jött mögém Luke. Karjaival rabságba ejtette derekam, majd puszikkal halmozta el a nyakam. A tükörből fürkésztem az arcát, amin egy édes mosoly terült el.
- Indulhatunk? - kérdeztem hirtelen megfordulva.
- Már is?
- Éhes vagyok.- vallottam be, mire Ő kinevetett.
- Sok volt a mozgás.- kacsintott, nekem pedig a vér az arcomba szökött. Villám sebességgel kaptam fel a táskám, majd a bőröndöt magam után húzva indultam el az ajtó felé.
- Legalább had segítsek. - nyúlt a kezem után. 

Bepakoltunk mindent a kocsiba, majd ismét útnak indultunk. Egy kis vendéglő előtt parkoltunk le, én pedig egyre jobban korgó gyomorral céloztam meg a helyiséget. Luke-al össze kulcsolt kézzel mentünk be, majd helyet foglaltunk egymást mellett egy kis bokszban.
Megjelent egy idős hölgy aki felvette a rendelésünket, majd elsétált. Luke keze megállapodott a combomon, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Nem győzöm elégszer elmondani, mennyire gyönyörű is vagy.- rá emeltem a tekintettem.
- Aranyos vagy, de azért nem kell tőlem hátast dobni. Vannak nálam százszor szebb lányok is.- rosszalló tekintettével találtam magam szemben, mire sóhajtottam, hisz tudtam mi következik.
- Nem értem miért nem vagy megelégedve magaddal. Csodálatos alakod van, gyönyörű arcod... és a belsőd is elképesztő.- magyarázta.
- Luke... Tudod ez ilyen lányos dolog... Ennyi.- tereltem a témát, de Ő nem hagyta.
- De most komolya, min tudnál változtatni magadon ... Tökéletes vagy?!
- Rengeteg dolog van ami zavar, de nem fogok most beszámolót tartani.- ebben a percben megjelent a hölgy és letette elénk a rendelésünket. Egyből belekortyoltam a jeges limonádémba, kellett valami ami lehűt.
Szinte már tapintható volt a feszült csend köztünk, Luke azért volt ilyen mert leráztam a témát, és nem adtam neki igazat, én pedig azért mert nem tartottam igazságosnak a dolgot. Ha nem akarok beszélnie erről, akkor hagyja  a témát.
Befejeztük, majd se szó, se beszéd indult meg fizetni, onnan pedig ki a parkolóba. Én csak loholtam utána, és rettentően dühös voltam magamra, és rá is.
Beszálltam a kocsiba, majd kényelmesen elhelyezkedtem és a rádióra szenteltem a figyelmem. Luke beindította a motort, majd útnak indultunk. A zene dallamai töltötték be a teret, amit én bátran énekeltem, dúdoltam. Az lehúzott ablak miatt a szellő bele kapott a hajamba, a kezem pedig szabadon lógott ki rajta. Figyeltem a fákat, a vízpartot, a mellettünk elsuhanó emberek sokaságát. Nem beszéltünk , ami engem rettentően zavart.
- Haragszol rám? - kérdeztem félve, mire egy gúnyos nevetés hagyta el csodás ajkait.
- Miért haragudnék? Mert nem hiszed el magadról, hogy csodálatos vagy?
- Nem tudom, csak kirohantál a vendéglőből, mostanáig pedig hozzám se szóltál.- taglaltam.
- Nem volt mit mondanom.- minden szava után úgy éreztem, hogy valami szíven szúr. Szemeimet könnyek szúrták, szám pedig tátva maradt.
- Megtudnánk állni? - kérdeztem vissza fogott hangon.
- Minek? - rám se nézett.
- Állj meg! - kiáltottam el magam, mire hirtelen az autó lekanyarodott jobbra és megállt az egyik part részhez kialakított parkolóban.
- Mi a franc bajod van? - csapott a kormányra Luke, de én akkor már rég az autón kívül voltam. Rohantam le egész a homokos vízhez. Alig voltak azon a részen ahova a lábaim vittek, így könnyedén találtam egy kis részt ahová össze kuporodva leülhetnék.
Utat engedve a könnyeimnek, karoltam át a felhúzott térdeim, keserves zokogásba süllyedve.
Sikerült megint elrontanom mindent. Miattam, és a sajátos önképem zavarodottsága miatt veszünk össze. Idiótaságokon, és jelentéktelen dolgokon. Nem akartam, hogy haragudjon rám, és szavai még így is fájtak. Tudtam, csak azért mondta mert ideges volt, vagy csak mérges... De nem gondolta komolyan, remélem.
Csak a tudat fájt, hogy nincs mit mondania...

---------------------------------------------------

Helló Mindenki!

Íme egy rész Tőlem. Fogalmam sincs, milyenre értékelhetném... de remélem élvezhető, és Szandi se akad ki a rettentően semleges résztől. ♥
A csoportban már tartottam "kisebb bemutatkozót", így ott megtaláltok. De a nevemre kattintva is megtaláljátok a blogokat amiket vezetek.

Kérlek titeket - így, hogy ez az első rész amit írtam - kommenteljetek, érdekel a véleményetek ♥♥

T,xx

14.rész*Egy átlagos nap

Sophie

Izgatottan vártam az estét, hiszen újra a magasba emelkedem majd közönség előtt. Luke is már várta, bár szóvá tette, hogy nem tartja a legjobb ötletnek. Az emlékek benne éltek, ahogyan bennem is. Ám én amondó vagyok, hogy igen is csinálnom kell, és a meghátrálásra gondolnom sem szabad. Eddig ez volt az életem és attól, hogy ő az életembe lépett még folytatnom kell. Tiszteletben tartani a másik fél döntését egy kapcsolat fontos meghatározása. Legalábbis én e véleményen vagyok. 

- Bébi, kész vagy? - hallottam az ajtó túloldaláról beszűrődő hangot 

- Egy pillanat. 

Az utolsó simításokat végeztem el magamon. Hajamat, amit szoros kontyba fogtam, hajlakkal rögzítettem. Szemeimet kihúztam és már késznek is nyilvánítottam magam. Visszasiettem Luke-hoz. Tekintete hamar elkalandozott rajtam. Derekamnál fogva magához vont, s nyakamat kényeztette édes csókjaival. Karjai közé omlottam, s ezzel Ő teljesen tisztában is volt. 

- Nem lesz egy kicsit sokat mutató ez a ruha? - hangja kemény volt

- Szerintem az időjárásnak kellően megfelel. 

- Megint az a nagy szád. - nyomott rá egy könnyed csókot 

- Muszáj mennünk? - nyögött fel fájdalmasan

- Minden rendben lesz. Kérlek hidd el. - simítottam végig borostás arcán - Amióta az eszem tudom, ezzel foglalkozom.

- Manó, múltkor is rossz vége lett. 

- Manó? - vontam kérdőre az új becenév miatt 

- A méreted. - mosolygott le rám 

- Lényegtelen. - forgattam meg szemeim - Egyébként is, így jobban meg tudsz védeni, s nyugodtan a karjaid közé férkőzhetek. 

- Ne tereld a témát. - bökött oldalba

- Lehetetlen alak vagy. - sóhajtottam fel

- Talán baj, hogy féltem a lányt, akit szeretek?

- Természetesen nem, és a lány jó szívvel is fogadja, és értékeli. Csupán annyit kér, hogy ne vidd túlzásba. - feleltem - Különben is, árt a cukiságodnak. - kacsintottam rá

- És még én vagyok lehetetlen. - nevetett fel 

- Ígérem neked, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és, hogy egyben térek vissza hozzád a földre, és talán este még meg is jutalmazlak valamivel. Természetesen csak akkor, ha ügyesen játszol majd. - húztam meg finoman alsó ajkát fogaimmal 

- Induljunk, mielőtt most teperlek le. - nyögött számba
- Milyen rossz vagy. - jegyeztem meg kuncogva
- De Te így szeretsz. - nyomott egy hatalmas puszit arcomra
Kézen fogott, míg én táskámat kaptam fel szabad végtagommal, és már indultunk is. Liftben szorosan tartott magához közel, s amint leértünk a mélygarázsba már az autója keresésre is indultunk. Ahogyan elfoglaltuk a helyünket már indította is a motort, s kihajtott a garázsból.
Út alig volt több kicsivel, mint negyed óra, így viszonylag hamar odaértünk. Út közben végig a combján volt a kezem, aminek láthatólag nagyon is örült. Amikor éppen nem volt szükség a sebváltóra, egybefonta ujjainkat. Elmerengtem azon, hogy igazából lefeküdtünk, oda adtam magam neki, még ha nem is Ő volt az első, akkor is egy komoly lépés a kapcsolatunk terén. Viszont nem mondtunk ki semmit, azon a bizonyos szón kívül. Eszembe jutott, hogy esetleg rákérdezhetnék, arra, hogy hányadán is állunk, ám hamar elvetettem az ötletet, hiszen biztos vagyok benne, hogy őrültnek nézne. Véleményem szerint messze áll attól a sráctól, aki csak úgy dobálózik azzal a bizonyos fogalommal.
- Merre jársz? - kérdezte, s csak akkor vettem észre, hogy a parkolóban állunk
- Csak elkalandoztam, ne haragudj. - mosolyogtam rá
- És elárulod, hogy merre is?
- Hagyjuk. - nyomtam egy amolyan bocsánat kérő csókot ajkaira, majd kipattantam a járműből
Táskámat magamhoz vettem a hátsó ülésről, azután pedig megvártam, hogy Luke csatlakozzon hozzám. Hamar meg is történt. Csípőmre tette hatalmas kezét, s úgy vezetett be a hátsó bejáraton, ami egyenesen az öltözőkhöz, és a porondhoz vezetett. Egyből az öltözőbe mentem, ahol magamra kaptam a gyakorló ruhám, és már vissza is tértem a hosszú anyag társaságába. Melinda mosollyal az arcán várt rám, míg Luke társaságát élvezte.
A szőke srác elő vette a gitártokból a hangszert, s egy székre ült le a vastag szivacstól nem messze. Lenézett rám, amikor is felvettem a kezdő pózt. Elkezdte pengetni a húrokat, majd a könnyed anyag is emelkedni kezdett velem együtt a magasba. Amikor elértem a megfelelő magasságot, és meghallottam Luke csodás hangját, elkezdtem végrehajtani a mozdulat sorokat. Mindent figyelmesen, ahogyan régen is, csináltam meg. Élveztem. Úgy éreztem, hogy egy részem visszatért, és ennek örültem. Az pedig, hogy ezt az egészet Luke-al élhetem át, még felemelőbb érzés volt. Boldog voltam.
Gyakorlás remekül ment. Dallam teljesen magával ragadott. Volt amikor elvesztem a csodás hangban, ami felém áramlott, ám hamar emlékeztettem magam, hogy oda kell figyelnem, s végigvinnem a mutatványt. Ahogyan a dal a végéhez közeledett, s az utolsó akkordok csendültek fel, én úgy kezdtem el ismételten megközelíteni a földet. A kezdő pózba érkeztem vissza, s fújtam egyet. Felálltam, miután lecsavartam magamról az anyagot.
- Nagyszerű. - nézett büszke tekintettel engem Melinda - Csodás párost alkottok.
- Köszönjük. - bújtam Luke-hoz
- Komolyan mondom, hogyha nem utaztok tovább, szívesen látunk a társulatba mind a kettőtöket.
- Nem hiszem, hogy ezzel élnénk, de újra csak megköszönni tudjuk. - feleltem
- Átgondoljátok legalább?
- Mindenképpen. - felelte Luke, s hajamba csókolt
- Még fél óra van a kezdésig. A ruhádat az öltözőben találod, és ha szükséged van bármire, szólj. - ismertette a helyzetet Melinda
- Rendben. - fogtam meg a szeretett fiú kezét
- Harminc perc múlva a porondnál várlak benneteket. - ezzel magunkra is hagyott
Luke visszahelyezte a gitárt a tokjába, majd kézen fogott, s besétáltunk az öltözőbe. Letette a fotelbe a hangszert, míg én a kanapén terültem el. Azonnal felemelt, s az ölébe ültetett. Combjai mellett pihentek lábaim, míg kezeimet nyaka köré fontam. Homlokát enyémnek döntötte. Egymás tekintetében vesztünk el. Csend volt, ami kellemesen telepedett le a kis helységre. Orrát enyémhez dörgölte, s apró puszit nyomott rá. Ez a kis gesztusa jobban megdobogtatta a szívem, mint bármilyen más dolog. Élveztem ezeket az érintéseit, hiszen számomra mindegyik kincsnek számít. Hatalmas tenyerei a combomon simítottak végig, egészen fenekemig. Belemarkolt, s még közelebb húzott magához.
- Annyira őrülten szexi vagy ebben a feszülős ruhában. - motyogta ajkaimra
- Elfogult vagy.
- Rohadt életbe. Hogyan is lehetnék elfogult? - meredt rám - Kibaszott féltékeny vagyok minden hímneműre, aki csak egy pillantást is vet rád.
- Komolyan?
- Remélem, hogy ez csak költői kérdés volt.
- Akkor barátkozz meg a fellépő ruhámmal. - próbáltam meg kimászni öléből - Luke, engedj. - kuncogtam kislányosan
- Maradj még. - nyomott nedves csókokat nyakamra
Szemhéjaim önkényesen adták fel a szolgálatot, és csukódtak le. Beleremegtem minden érintésébe, apró csókjába, nyelve kényeztetésébe. Felkarjait markolásztam, hogy biztosan tartsam magam. Fenekemet továbbra sem engedte el, míg ajkai enyéimre nem találtak. Csókja forró, és vágyakozó volt. Nyelve megkereste enyémet, s vad táncra hívta. Testem felhevült. Remegtem és egyre többre vágytam. Hajába túrtam, s ajkairól nyakára tértem át, és halmoztam el ajkaim csókjaival.
Hirtelen eszméltem fel, amikor is már a trikóm alá vezette vándorló ujjait, és érdeklődve fedezte fel a bőrömet. Homlokom övének támasztottam s lihegtem. Teljesen belelovaltam magam, de szerencsére még időben leállítottam mind a kettőnket.
- Készülnöm kell. - suttogtam, s nyaka hajlatába temettem pirosló arcom
- Megint pofára estem. - nevetett fel - Este az enyém vagy, Nyuszi
- Senki másé. - mondtam, és egy utolsó puszit nyomtam duzzadt szájára
Lemásztam az öléből, és az asztalhoz mentem, ami előtt elhelyezkedő székről elvettem a nekem kikészített igen keveset takaró ruhát. Mivel a helységhez nem tartozott fürdő, így kénytelen voltam előtte átöltözni. Már igazából kezdtem megszokni a dolgot, így feszengés nélkül kaptam le magamról az egyszerű leggingszet és a trikót. Végig éreztem magamon az égető tekintetét. Rá néztem és egy puszit küldtem neki. Elmosolyodott.
- Ha nem szeretnéd, hogy az asztalra fektesselek kibaszott gyorsan felveszel valamit arra a formás fenekedre. - arca komoly volt
- Nyugi nagyfiú. - nevettem
Vissza fordítottam figyelmem az öltözködésre. Magamra kaptam a kifeszített ruhát. Egy egybe részes torna dressz volt, aminek a jobb ujja hosszú volt. Fekete színben pompázott. Megigazítottam magamon. Tükörbe egy könnyed sminket tettem fel arcomra, míg hajamra egy kis lakkot tettem fel. Amikor el pakoltam megéreztem csípőm köré fonódó kezeit. Nyakamba fúrta arcát, s pici puszikkal halmozta el a bőröm. Lehunyt pillákkal élveztem édes kényeztetését. Hasamra simítottam kezem, ahol a keze pihent, s össze kulcsoltam ujjainkat. Szembe fordultam vele és egy finom csókban részesítettem. Szorosan fogta a csípőm és ajkait erőteljesen nyomta enyéim ellen.
- Mennünk kell. - motyogtam elhalt hangon
- Nehezen engedlek el. - sóhajtott fel fájdalmasan
Kezén fogott, míg másik kezével a gitárját fogta meg. Lassan sétáltunk előre a hosszú, már kihalt folyosón. Porond melletti takarásban húzódtunk meg a többi fellépővel együtt. Melinda oda jött hozzánk és sok szerencsét kívánt. Kezdetét vette az előadás. Érdeklődve néztük végig a tehetségesnél tehetségesebb szereplőket akiket a közönség lelkes tapssal díjazott. A hangulat átmelengette a szívemet. Jó érzés volt újra ebben a légkörben lenni még ha nem is a saját munkahelyemen voltam amit már megszoktam.
Luke magához húzott és úgy figyeltünk. Vállára hajtottam a fejem, míg ő a hátamat simogatta. Kellemes férfias illata az orromba kúszott, ami nyugtató hatással volt rám. Az a minimális izgalom ami eddig bennem lakozott hirtelen eltűnt. Felnéztem rá.
- Készen állsz?
- Igen. - mosolygott le rám
Az utolsó előtti fellépő volt, ami után mi következtünk. Izgatott voltam ismételten. Nyugtatóan megpuszilta a halántékom és kedvesen rám mosolygott. Viszonoztam. Nagy tapsolásra lettünk figyelmesek, ami arra adott utalást, hogy mi vagyunk a következők. Kezén fogott és amikor a porond sötétségbe borult mi ki léptünk és elfoglaltuk a helyünket.
Az ismerős akkordokat hallottam meg, míg a selyem anyag a magasba kezdett emelkedni velem együtt. Amint a megfelelő magasságba értem neki is kezdtem a műsor számnak. Mindent pontosan csináltam. Luke hangja melengette a szívem, és erőt adott. Közönségnek tetszett az előadásom. Tapsoltak, míg a gyerekek sikítottak. Mosolyomat magamban őriztem. Komoly tekintettel koncentráltam. Pontosan hajtottam végre a mozdulatokat. Lepillantottam az éneklő barátomra, aki egy bíztató mosolyt küldött felém. A dal lassan véget ért, így elkezdett lejjebb engedni Melinda, és ahogyan befejeződött, én is békésen feküdtem újra a porond közepén. Lassan kiszabadítottam magam a selyem anyaga közül, és felálltam. Barátomhoz sétáltam, és mellé állva, ujjainkat összefonta és meghajoltunk. Elindultunk hátrafelé, hatalmas mosollyal az arcunkon.
A takarásba egyből magához húzott, és ajkait enyéimre nyomta. Csak egy lusta csókot hagytam ajkain, majd elhúzódtam tőle, és mellkasába fúrtam arcom.
- Gratulálok, csodásak voltatok. - áradozott
- Köszönjük.
- Maradtok még velünk?
- Mennünk kell, sajnáljuk. - felelte Luke
Elköszöntünk mindenkitől, és az öltözőbe mentünk, ahol is egyből sietve átöltöztem, és már indultunk is vissza a hotelhez.

Ps.: Nem valami eseménydús és társaira sikeredett a rész..Sajnálom. Telefonról írom a részeket.. ha van elírás bocsánat.
FONTOS: társ íróm lett, egy olyan lány, aki az olvasóm, és egyben író is. én imádom az írásait, és ezért is gondoltam rá. elfogadta.. így a következő részt már Ő hozza nektek a jövő héten. :) Xx

13.rész*Munka

Sophie

Új város, új emberek. Már nem is számolom, hogy összességében hány városban is fordultunk meg. Feleslegesnek tartom. Ahogyan egyre több lesz a km-er alattunk, így kerülünk Luke-al mi is egyre közelebb egymáshoz. Már most elérte azt, amit senki másnak nem sikerült. Kötődöm hozzá. Szinte fizikai fájdalmat érzek, ha éppen egy kicsit hosszabb időre is elválunk egymástól. Teljesen bele bolondultam a szőke hajába, gyönyörű kék csillogó szemeibe, s a csábító mosolyába. Nem s beszélve a humoráról, kedvességéről, és a perverz, ám izgató beszédéről. Menthetetlenül belehabarodtam. 

Úgy érzem, hogy hasonló érzelmeket táplál felém, ám Ő nagyon is tartózkodó. Véleménye szerint, Ő nem szeretne beállni azok a párok közé akik nyálasak. Különleges kapcsolatot szán nekünk, s ennek tudata már is boldogabbá tesz. Megígérte, hogy még vissza fogunk térni, illetve, hogy lesz lehetőségem találkozni még Gemma-val, és a srácokkal.
Kisebb nyaggatás után végre bele ment, hogy munkát vállaljunk. Egyáltalán nem állt szándékomban rajta élősködni. Megértem, hogy tehetős, s apja mindig egy bizonyos összeget utal számlájára, még sem szerettem volna így élni.
Kimásztam mellőle, s a fürdőbe mentem, ahol igyekeztem rendbe szedni magam. Gyors zuhany, fogmosás, s sminkelés után felöltöztem, és visszatértem a még mindig alvó sráchoz. Csípőjére ültem, s arcát kezdtem el apró puszikkal behinteni. Már javában dél felé közeledett az idő, így ideje volt felébresztenem.
Hirtelen fonódott két kar csípőm köré, s maga alá fordított. Orrával megbökte enyémet, s ajkai finoman kebelezték be számat. Kisebb puszikkal szakadt el tőlem, s simított végig arcomon, ahogyan lenézett rám.
- Jó reggelt, baba. - hangja fáradtan lengte be a szobát
- Luke, már javában dél van. - néztem fel rá - Hasadra süt a nap. - simítottam végig az említett felületen
- Hm, és mit szeretnél e gyönyörű napon?
- Elmenni a cirkuszba, amiről beszéltünk. - ültem fel
- Nem adod fel, igaz? - sóhajtott
- Élveztem a munkám, és ha van rá lehetőség újra csinálnám, még ha alkalmanként is. És, ha pénzt is kapok érte, miért ne?
- Rendben.Elkészülök, reggelizünk és elmegyünk abba a fránya cirkuszba. - felelte - De csak egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- Kérek egy finom csókot.
- Nem kaptál elég kényeztetést tegnap? - kúsztam közelebb hozzá
- Őszintént kérded? - ajkait féloldalas mosolyra húzta - Soha sem elég belőled. - húzott magához, s egy szenvedélyes csókot kezdeményezett
Kis idő múlva sikerült elszakadnom tőle, így már ment is készülődni. Addig én rendbe szedtem kicsit a szobát, hiszen igen nagy rendetlenséget hagytunk magunk után. Szandálomba bújtattam lábfejem, s táskámat is összepakoltam, mire Luke visszatért. Akaratlanul is alsó ajkamba haraptam, amikor végignéztem még nedves felsőtestén, amit a törülköző vékony anyaga takart csak csípőjénél.
- Ugyan, láttál már így. - nevetett fel
- Soha nem fogom megszokni. - nyögtem fel fájdalmasan
- Hát ha ilyen hatást váltok ki belőled, egy cseppet sem bánom. - nyomott egy szűzies csókot ajkaim, s öltözni kezdett

****

Reggeli után, amit egy kellemes hangulatú kávézóban fogyasztottuk el, már indultunk is tovább. Amint távoztunk az épületből, gyalog folytattok utunkat a város nagycirkusza felé. Mosolyogva, s pirult arccal reagáltam le amikor is ujjainkat egybefonta. Magához húzott, s egy rövid puszit hagyott halántékomon. Jókedvűen, semleges témákról beszélgetve haladtunk, s jutottunk egy a hatalmas üvegekből kirakott épülethez. Luke már beszélt az igazgatóval, így könnyedén jutottunk be, egyenesen hátra a porond mögé.
Ott fogadott minket az igazgató, akivel pár szót váltottunk. Elmondtam neki, hogy régen is ezzel foglalkoztam, már gyermek korom óta, így nem új dologba kezdek. Egyből hátra, az úgynevezett gyakorló terembe vezetett, ahol egy idősebb, ám annál is kedvesebb hölgy fogadott minket.
- Melinda vagyok, én tréningezem a lányokat. - nyújtotta mosolyogva kezét felém, aztán Luke felé
- Én Sophie vagyok, Ő pedig Luke.
- Örülök, hogy itt vagytok. Felüdülés új arcokat látni e falak között.
- Mi köszönjük a lehetőséget. - mosolyogtam tovább
- Akkor, ha át tudnál most öltözni, megnézhetnénk, hogy mit is tudsz.
- Persze.
- Arra találod az öltözőt. - mutatott egy ajtóra
Táskámat felkapva siettem be, s kezdtem el készülődni. Hajamat szoros kontyba állítottam, majd egy leggingset, és egy sport toppot vettem magamra. Miután végeztem visszamentem Melindához, az igazgatóhoz, s Luke-hoz.
- Rendben, akkor gondolom tudod mi a feladatod. - mosolygott rám bíztatóan
Bólintottam, s ráléptem a szivacsra, majd a selyem anyaghoz mentem, s felvettem a kezdő pozíciót. Zenét most nem kaptam, csupán annyi volt a feladatom, hogy pár alap dolgot mutassak meg. Amint a megfelelő magasságba voltam már neki is láttam a már igen jól begyakorolt mozdulat soroknak.
Végig éreztem magamon az árgus, figyelő tekinteteket, és egy másikat is. Védelmező, s aggódó tekintetet. Luke. Tudtam, hogy mennyire is ellene van ennek a munkának, hiszen jelen volt, amikor a földre érkeztem egy előadás folyamán. Igyekeztem kizárni ezeket az aggasztó gondolatokat, és csak is a mozdulataim kecsességére összepontosítani. Talán öt percet tölthettem a levegőbe, amikor is Melinda közölte, hogy befejezhetem. Lassan leengedett, s ahogy szilárd talaj érte mezítelen talpaim, Luke magához húzott.
- Csodás volt. - áradozott a nő - Komolyan mondom, hogy lenyűgöztél.
- Köszönöm.
- Volt már baleseted a munkádból adódóan?
- Egyszer leestem.
- Értem. - bólintott - Megnyugodhatsz, egyáltalán nem látszott.
- Rendben, akkor ha nektek is megfelel holnap este várunk titeket. Bejöhettek délután gyakorolni, ugyanis úgy tudom, hogy a barátod, Luke fog zeneileg kísérni.
- Igen.
- Oké, akkor holnap várlak Benneteket. - fogott velünk kezet Melinda
Visszasiettem az öltözőbe, ahol újra az utcai ruhámba öltöztem, és már Luke-ot kézen ragadva indultam meg kifelé a hatalmas építményből. Délután folyamán csak sétálgattunk a városba, s folyamatosan dicséretet egybekötve az aggódással hallgattam. Megunva ezt, szembefordultam Luke-al.
- Figyelj. Megígérem, hogy vigyázok magamra, és semmi baj nem lesz. - fontam nyaka köré kezeim
- Féltelek. Ez olyan nagy probléma lenne?
- Nem, egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg. Hízelgő, hogy ennyire törődsz velem.
- Szeretlek, baba.
- Én is Téged. - csókoltam meg röviden, s indultunk is tovább